Sajnálom!

Tudom, hogy hülye voltam,

Hisz titkod másnak elmondtam.

Nem tudtam, hogy nem lehet,

Bocsánatodért esedezem!

Fájdalom marcangol belül szét,

Hisz olyat bántottam, akit a szívem szeretni vél.

Nem akartam én semmi rosszat,

Mert imádlak Téged, kis angyal.

Nem tudom, mivel ragyogtathatom be a szíved,

Te kedves vagy, én meg szíven döftelek.

Sírni tudnék, annyira fáj, amit tettem.

Soha többé nem akarlak bántani Téged!

Fájó szív, új remény

Fájó szívvel mondok le rólad,

Egyetlen szép kis rózsa.

Fáj, mert csak szerettelek!

Bántásodat sose terveztem!

A világ már csak ilyen velem.

Én segítek, mások csak nevetnek.

Örökké tartó boldogságot szerettem volna,

Helyette kaptam egy fájó szívet, ami sose sírhat.

Kicsi kedvesem, drága egyetlenem,

Legyél boldog, sokan szeressenek Téged,

Aki kellemes érzést hoztál nekem,

Te, aki mosolyoddal elringattál engem.

Szívem egy időre bezárja kapuit,

De, ez még nem azt jelenti, hogy örökre lakattal lapul.

Majd csak megtalálom azt, akit nekem szánt a sors,

Azt, aki boldogan velem mosolyog.

Kell egy kis idő és pihenés,

A szerelemhez erő kell és rengeteg odafigyelés.

Bolond, aki szeret és bolond, aki nem,

A szerelem jó, bár néha kegyetlen.

Azt mondom neked, drága kicsi szívem,

Várjunk egy kicsit, ne siessük el!

A holnap bármit hozhat nekünk.

A legjobb, ha várunk és másokat szeretünk.

Mélyen érzem, hogy valaki vár rám,

Valaki, aki szeret, és sokat gondol rám,

Mosolygok, mert sokan szeretnek engem!

Mosolygok, mert sokakat szerethetek!