Halott szerelem

Szeretlek Téged! Szeretlek, bár nem is létezel.

Szeretlek Téged, mert olyat teszel, amit senki más nem mer.

Ragyogó lelkeddel érinted az én lelkemet.

Egy pillanat leforgása alatt töltöd meg a szívemet forrósággal.

Ez a pillanat ad új erőt, mely elsöpör minden rosszat.

Egy pillanat, mely örökké égő tüzet hozhat.

Szeretlek, mégsem létezel! Szeretlek, mert a szívem elképzel!

Elképzel, mert betért a reménytelenség mezejére.

Elképzel, mert nincs, ki melegítse.

Kár

Mit ér neked, hogy a szívembe gázolsz és nevetsz?

Mit ér neked, amikor rossz szavakkal illetsz engem?

Mit ér neked, hogy a szemembe nézel és hazudsz?

Mit ér neked, hogy ott bántasz, ahol csak tudsz?

Nem értelek, mert szép és aranyos vagy!

Nem értelek, hisz én sose bántottalak!

Nem értelek, mert mindig kedves vagyok veled!

Nem értelek, mert örökké tőrt döfsz a szívembe!

Kívül gyönyörű virág vagy,

Belül egy korhadt fa.

Kívülről nagyon tetszel nekem!

Belülről még sose ismertelek.

Lesz neked is rossz, amikor nevetnek rajtad!

Lesz neked is rossz, amikor a bajodon kacagnak.

Én mindig segíteni fogok neked, ha kell!

Én mindig, mert én nem vagyok Te.