Szerelmes vagyok

Szerelmes vagyok egy angyalba, ki földre szállt az éjjel.

Szerelmes vagyok egy angyalba, ki megtölti szívemet szeretettel.

Szerelmes vagyok, s a szívem éhezik

Szerelmes vagyok, s a lelkem érted sír.

Szeretlek, mert lelkembe új korszakot hoztál!

Szeretlek, mert szívembe új virágot nyitottál!

A lelkem keresni fog Téged!

A lelkem örülni fog neked!

Boldogan nézek rád, hogy ha boldognak látlak!

A szívem megszakad, hogy ha szomorúnak talállak!

Akármerre nézek, csak Téged látlak,

Mert mindenhol ott van a kezed nyoma.

A szívem ég, a lelkem keres,

Bárcsak tudnám hol vagy, Te kis kedves.

Ez nem a fizikai erőpróba, hanem ő felsége, az érzés.

Szerelem

A szerelem egy csodás érzés,

Nem tudod, míg elő nem igézi valami!

Ha egyszer megérzed,

Többé már nem feleded!

Érezni jó és szép,

Életben tartani már kevésbé.

Amikor megérzed,

Úgy érzed, szárnyra kapsz.

De viszont van egy baj,

Ez az érzés is a bajjal karöltve jár.

De vigyázz, mielőtt se látsz, se hallasz!

Akit szeretsz, nem biztos, hogy akarja.

Minden érzésnek van hátulütője,

De te ezt még nem érzed, hisz tanácstalan szerelmes vagy,

Aki eléggé konok, hogy a másikra hallgat.

Nem érted mi a baj,

Mindenki rajtad nevet és te egyedül érzed magad.

Nem vagy egyedül, vannak barátaid, akik segítenek neked!

 Kérdezed tőlük, mi lehet a baj veled?

Ők erre válaszul azt adják, veled semmi,

Miért nem szeret engem?

Egy nap fölébredsz és látod már a gondot,

A lány még nem áldott ezzel az érzéssel.

Megkellene mutatnod neki, de félsz tőle

Félsz és nem tudod mi tévő legyél ebben a kérdésben.

Menj oda és mond meg neki mit is érzel,

A lány csak néz és azt válaszolja,

Nem szeretlek! Hagyjál!

Te megint egyedül maradsz.

Egyedül, sokáig, míg nem rámutatsz a szívedre

Elkiáltod magad,

És azt gondolod,

Milyen ostoba voltál, hogy odaálltál, amikor már kevésbé érzed azt a meleg érzést

Rájössz, hogy mind ez hasztalan fáradság volt,

De aztán mégis azt mondod,

De jó szerelmesnek lenni!

Drága barátaim!

Egy kis elbeszéléssel kedveskednék nektek! Mostanában elég sok atrocitás ért bizonyos helyekről. Mitől okos egy ember? Kérdem én... Sok - sok iskolától és tanulástól? Áhh, dehogy. Miért gondolom én ezt? Hisz bakker, annyit tanult, sok információra tett szert, miért ne lenne okos és emberi? Hát elárulom neked. 20-30 évet tanul, de sokszor többet is. Megannyi tudás semmit se ér, ha nem ér el egy alap emberi szintet. Talán kicsit össze - vissza írok, de ha a végén elolvasod, összeáll az egész. Sok a gondolat, érzelem, tapasztalat, ami le akar íródni, de egyszerre csak egy dolgot tudok gépelni. 

Nos... Tapasztalataim alapján nem akkor lesz belőled ember, ha szarrá tanulod magad. (tisztelet a kivételnek) Hisz sokan fent hordják az orrukat. Úgy gondolják, hogy, aki egy iskolával kevesebbet végzett, az már egy senki.Ugyanis ismerek olyan embereket, akik túl sokra tartják magukat, de emberség sehol. Egy bocsánat kérés, egy kedves szó távol áll tőlük. Ledegradálnak minket csak azért, mert nyomik vagyunk... Tiszta szégyen! Emberi tulajdonságokat tehát nem képez egy iskola. Akkor mit? Több kvízt nyertek? pff... aha, ügyesek vagytok! Sok pénz, sok utálat, sok tudás. Sok sok sok, de mégse ér semmit. Miért nem ér egy garast se? Mert senki se ismer és szeret titeket, emellett mindenki a földbe tiportok és ott rúgtok bele a másikba, ahol éritek. Miért jó ez nektek? Annyi remek érzés van, amiről lemaradtok, de csak azért, mert kegyetlenül bántok másokkal. áhh, annyit tudnék még erről beszélni. De... teljesen fölösleges. Sose fognak megváltozni. Talán akkor, ha ők is hasonló helyzetbe kerülnek. Vagy még rosszabb lesz....? 

Sajnálom!

Tudom, hogy hülye voltam,

Hisz titkod másnak elmondtam.

Nem tudtam, hogy nem lehet,

Bocsánatodért esedezem!

Fájdalom marcangol belül szét,

Hisz olyat bántottam, akit a szívem szeretni vél.

Nem akartam én semmi rosszat,

Mert imádlak Téged, kis angyal.

Nem tudom, mivel ragyogtathatom be a szíved,

Te kedves vagy, én meg szíven döftelek.

Sírni tudnék, annyira fáj, amit tettem.

Soha többé nem akarlak bántani Téged!

Fájó szív, új remény

Fájó szívvel mondok le rólad,

Egyetlen szép kis rózsa.

Fáj, mert csak szerettelek!

Bántásodat sose terveztem!

A világ már csak ilyen velem.

Én segítek, mások csak nevetnek.

Örökké tartó boldogságot szerettem volna,

Helyette kaptam egy fájó szívet, ami sose sírhat.

Kicsi kedvesem, drága egyetlenem,

Legyél boldog, sokan szeressenek Téged,

Aki kellemes érzést hoztál nekem,

Te, aki mosolyoddal elringattál engem.

Szívem egy időre bezárja kapuit,

De, ez még nem azt jelenti, hogy örökre lakattal lapul.

Majd csak megtalálom azt, akit nekem szánt a sors,

Azt, aki boldogan velem mosolyog.

Kell egy kis idő és pihenés,

A szerelemhez erő kell és rengeteg odafigyelés.

Bolond, aki szeret és bolond, aki nem,

A szerelem jó, bár néha kegyetlen.

Azt mondom neked, drága kicsi szívem,

Várjunk egy kicsit, ne siessük el!

A holnap bármit hozhat nekünk.

A legjobb, ha várunk és másokat szeretünk.

Mélyen érzem, hogy valaki vár rám,

Valaki, aki szeret, és sokat gondol rám,

Mosolygok, mert sokan szeretnek engem!

Mosolygok, mert sokakat szerethetek!