Majd én véghezviszem

Elrontottak, megbántottak,

Az életedet megbéklyózták.

Csúnyán alakult,

Vagy csúnyát tettek.

Ne bánkódj, kérlek,

Ne hullajts bánatos könnyeket!

Nem érdemlik az álnokok,

Kik nem ismerik a bánatot.

Csak tettek, s vettek,

Nem törődve a léttel.

Azzal, ami minden napot jelent,

S a boldogságodat jelentette volna.

Majd én véghez viszem,

S elrendezek mindent.

Búcsút mondhatnak a jónak,

Annak, amit már jól megszoktak,

Mert eljő az idő,

Amikor már nem segít a mentő.

Se az idő, mely kigyógyítja lelkét

Nem engedem neki, ez a tény.

S, ha elárulja titkunk, akkor visszajövök,

Tekintetemmel porrá égetem, akár az ördög.

Ne sírj kérlek, majd én segítek neked!

Nem engedem, hogy bemocskold a lelked!

Amit elvettek, sajnos nem tudom visszaadni,

De cserébe a vágyadat véghez tudom vinni.

Kérned se kell, csak nézz a szemembe,

A láng elindít a tettek mezejére.

S láthatod, amire mindig is vágytál,

Széttépett lelkek, nem hagytam mást rád.

Remélem boldog lesz a kicsi lelked,

Mert nekem nagyon fontos vagy, pici szentem.

Sziasztok, szép napot!

Ismét jelentkezem, hiszen van egy hírem, amit úgy gondoltam, megosztok veletek, Önökkel. A Nem Adom Fel alapítvány zenekarának ugye van egy dala, mely a Soha nem adom fel. Ezt a dalt sok helyen elénekeljük, eléneklik, mert sokan szeretik, akik már hallották. Pár héttel ezelőtt újra osztották a dal részeit, majd betanultuk. Megkaptam a dal első versszakát. Egy héttel ezelőtt volt a hangfelvétel, tegnap pedig a klipp első szakaszának felvétel. Igen, ez az új hír. Az alapítvány, illetve az együttes (melynek vezetője és a dal kiagyalója Kiss Barna) zenéje nemsokára videón is látható lesz. Huszonötödikén lesz a második felvonás, aztán vágás, simítások és hamarosan már láthatjuk és hallhatjuk. Már én is várom, mert érdekel, hogy sikerült. 

Szép napot!

Szép jó estét! :)

Mesélek Nektek/Önöknek egy rövidke történetet: Ha az emlékezetem nem csal, tavaly tél és ősz között történt. Talán már inkább tél volt, mert melegebb öltözetben voltam. Szóval, este 6 óra magasságában buszoztam haza. Mint mindig, ekkor is zenét hallgattam, kizárva a külvilág zajait. A busz csak ringatott és ringatott, kezdtem egyre jobban elálmosodni. Jobb kezemen volt a telefon, valami jó kis rock szólt. Egyszer csak elaludtam. A busz tovább rázott és a telefon már nem volt biztosan a kezemen, majd leesett. Én nem tudom, hogy, de a mögöttem ülő srác röptében elkapta. Persze felriadtam, amikor zuhant a készülék, de mivel nincs tenyerem, ezért nem tudtam megfogni, tehát a fiú elkapta és visszaadta.

Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy mindig van, aki figyel ránk, sose vagyunk egyedül. 

Két álom között

Egyik percben azt látom, boldog vagyok,

Virágos réten táncolok.

Lepkék ütemes röpködését bámulom,

S elmúlik minden fájdalom.

Azzal vagyok, akit szeretek,

Osztozunk az öleléseken.

Csók, csókot vált,

S egyszer csak megjelennek a pulyák.

Gyermekeink az őszinteségben születtek,

Kedvesség és szerelem gyúrta őket össze.

Vidámság, összetartás, ez a jelszavunk,

Senki se lesz, aki belénk rúg.

Másik percben azt látom, dühös vagyok,

Szememben forró láng fortyog.

Összeroppantam, s engedtem a mély vágynak,

Az ördög csatlósai imádnak.

Kiket szerettem már nem léteznek,

Egyenlővé tettem őket a föld színével.

Vad röhögés tör fel belőlem,

Nem én vagyok, más erőlteti ezt.

Szabad utat adtam gonoszságnak,

Vége a világnak.

És ez mind azért van,

Mert érzéseim miatt elárultak.