Drága olvasóim! :)

Egy hét alatt kegyetlen sok dolog történt. Egy dolgon belül sok kicsi. Ez a nagy dolog az én volt iskolám, a Mozgásjavító.

Hát srácok, én még életemben nem láttam ilyet. Szóval ez már mindennek a teteje. A hét felénél olyan ingerült és feszült voltam, hogy csak na. Legszívesebben sírtam volna. El is mondom, hogy miért.

Nos, a volt iskolámat államosították. Ezzel még nincs is akkora gáz, de nem adnak támogatást a következő osztály kezdésének. Kell még némi fejlesztés, plusz egy osztály starta igazítása. Sőt, még a tavaly és tavaly előtt elindult osztályokat is "likvidálni" akarják.

Miért? Nem inkább segíteni kéne? Arra hivatkoznak, hogy nincs pénz. De nem is kell sok, azt a keveset pedig össze tudják kaparni a szülők és még mások is, csak engedély kell hozzá. Olyan jó lenne! Sokat jelent nekem az az iskola, máig odajárok úszni. Sok barát és felnőtt van ott, akiket szeretek.

Ez a versike egy olyan család miatt íródok, akik nagyon sokat segítettek nekünk a nehéz pillanatokban. 

Köszönöm nektek!

Második család

Brigi, Péter, Peti!

Ti vagytok, akik a rosszat nem tűrik.

A démonokból angyalt varázsoltok,

A sátánt a is jóság királyává változtatjátok.

Volt idő, amikor még megfontolatlan bolond voltam,

S azt bántottam, akivel mindig is jókat ábrándoztam.

Megosztotta velem az élet minden csepp szépségét,

S, amikor végleg elment, nem rúgott belém.

Voltak helyzetek, amikor neki nagyon rossz volt,

Én pedig karöltve a rosszal rúgtam szemébe a port.

Olyat tettem, amit senki se bocsájtana meg,

De ő mégis csak mosolyogva hagyott itt engem.

Ezekben a pillanatokban Ti már láttatok engem,

Azt, aki sokat segíthet és boldogságot hozhat sok szívnek.

Megláttátok igazi valómat,

S nem vártatok, míg ez mind elkallódhat.

Mosolyogva tekintettetek felém,

Kezeteket nyújtva hívtatok be.

Világosság és szeretet árasztotta el a lelkemet,

Bárcsak mindenki látná és érezné mindezt!

Örülök mindig, amikor veletek lehetek,

Hisz csakugyan mondhatom, hazatértem!

Családtagként kezeltetek, szerettetek,

Még akkor is, ha tudtátok mi lakozhat a lelkemben.

Igyekszem minden rosszat kitörölni belülről,

Hogy aztán tisztán nézhessek végig a földön.

Segítek, ha kell mindenkinek!

Ha kell, minden erőmmel!

Kívülről sokan félre ismernek titeket,

Mert vakok és még sose láttak igazán szépet!

A boldogság minden cseppjét magatokba gyűjtitek,

Aztán lavinaként söpritek el a szörnyet.

Sok szépet és jót köszönhetek nektek!

Egy családként mosolygunk majd, csak várjatok meg!

Van még egy két dolog, amit tisztáznom kell,

Hogy aztán örömmel nézhessek a távolba veletek!

Seb

Seb, mely még sose volt ekkora,

Seb, mely a lelkemben él minden nap.

Egy seb, mely nem akar múlni,

egy seb, melyet az idő se gyógyít.

Ésszel felfogom, hogy nem lehet,

ésszel megértem, de lélekkel csak terelem.

Az eszem felfogta, hogy ennyi volt,

Az eszem mindent ért, de a lelkem csak sír, s már nem mosolyog.

Nézek előre, s keresem a választ,

Nézek előre, s csak Téged látlak.

Előre nézve tűnődök el a héten,

Előre nézve emlékszem vissza minden szépre.

Megírom ezt a verset, de semmi haszna,

Megírom ezt a verset, de attól még sötétség borul a napra.

Egy verset írok, ha rossz a kedvem,

Egy verset írok, de most semmi értelme.

Hisz a lelkem kapott sebet, s csak zokog szüntelen,

Hisz a lelkem kapott sebet, de nem értem, hogy miért kellett.

A lelkem az, ami most könnyes szemmel néz előre,

A lelkem az, ami látja, mi lesz így a Földdel?!

Amikor mindenki az életét mentve rohan előre,

Amikor mindenki csak a saját létét félti.

Akkor majd én mosolyogva nyújtok neked szabad kezet,

Akkor majd én mosolyogva adok neked egy új esélyt.

Sok kérdésem van, melyre talán nem kapok választ,

Sok kérdésem van, mely talán örökre bennem szárad.

Kérdések, melyekre senki se felel,

Kérdések, melyek nyomják a lelkemet.

Ki az, aki vár rám?

Ki az, aki átölel, ha fáj?

Sebek tátongnak szívem, s nem akarnak beforrni,

Sebek, melyeket csak egy dolog gyógyít.

BÚÉK!!! Mindenkinek! El is kezdeném a 2013-as évet ezzel a "harcias" verssel. Jó szórakozást! :) Úgy gondolom ez kicsit eltér az összes többitől.

Harc

Harcolok, s húsba döföm a kardot,

Sok mély nyomot hagyok,

Ezernyi kínt okozok, de én csak előre nyomulok.

Egy közös célért, amiért sok másik haldokol.

Megértés és szeretet,

Ez, amit mindenki keres.

Sok halott, ki feladta már ezt mind,

Sokan, akikre a szél temető port hint.

Ezernyi kín, melyet mindenki átél, s végig szenved,

Azért, hogy a végén mások a képükbe nevethessenek.

Bűn és gyilkolás,

Ezért nem élhetünk soká!

Kapaszkodj, hisz fogom a kezed!

De meddig? Amíg el nem árullak?

Nem, én nem! Sose fordítok a sebesültnek hátat!

Inkább halok meg és mosolyogva térek át a túloldalra!

Árulás és cserben hagyás,

Sajnos sok ilyet láttam már!

Ha Te árulsz el,

Összerogyok, s fel is kelek!

Nem sírok, s sose hullajtok könnyeket előtted!

Hisz akkor leszek igazán sebezhető és nagy vesztes!

Könnyek és fájdalom,

Az életed egyszer úgyis felragyog!