Ez a versike egy olyan család miatt íródok, akik nagyon sokat segítettek nekünk a nehéz pillanatokban. 

Köszönöm nektek!

Második család

Brigi, Péter, Peti!

Ti vagytok, akik a rosszat nem tűrik.

A démonokból angyalt varázsoltok,

A sátánt a is jóság királyává változtatjátok.

Volt idő, amikor még megfontolatlan bolond voltam,

S azt bántottam, akivel mindig is jókat ábrándoztam.

Megosztotta velem az élet minden csepp szépségét,

S, amikor végleg elment, nem rúgott belém.

Voltak helyzetek, amikor neki nagyon rossz volt,

Én pedig karöltve a rosszal rúgtam szemébe a port.

Olyat tettem, amit senki se bocsájtana meg,

De ő mégis csak mosolyogva hagyott itt engem.

Ezekben a pillanatokban Ti már láttatok engem,

Azt, aki sokat segíthet és boldogságot hozhat sok szívnek.

Megláttátok igazi valómat,

S nem vártatok, míg ez mind elkallódhat.

Mosolyogva tekintettetek felém,

Kezeteket nyújtva hívtatok be.

Világosság és szeretet árasztotta el a lelkemet,

Bárcsak mindenki látná és érezné mindezt!

Örülök mindig, amikor veletek lehetek,

Hisz csakugyan mondhatom, hazatértem!

Családtagként kezeltetek, szerettetek,

Még akkor is, ha tudtátok mi lakozhat a lelkemben.

Igyekszem minden rosszat kitörölni belülről,

Hogy aztán tisztán nézhessek végig a földön.

Segítek, ha kell mindenkinek!

Ha kell, minden erőmmel!

Kívülről sokan félre ismernek titeket,

Mert vakok és még sose láttak igazán szépet!

A boldogság minden cseppjét magatokba gyűjtitek,

Aztán lavinaként söpritek el a szörnyet.

Sok szépet és jót köszönhetek nektek!

Egy családként mosolygunk majd, csak várjatok meg!

Van még egy két dolog, amit tisztáznom kell,

Hogy aztán örömmel nézhessek a távolba veletek!