Két álom között

Egyik percben azt látom, boldog vagyok,

Virágos réten táncolok.

Lepkék ütemes röpködését bámulom,

S elmúlik minden fájdalom.

Azzal vagyok, akit szeretek,

Osztozunk az öleléseken.

Csók, csókot vált,

S egyszer csak megjelennek a pulyák.

Gyermekeink az őszinteségben születtek,

Kedvesség és szerelem gyúrta őket össze.

Vidámság, összetartás, ez a jelszavunk,

Senki se lesz, aki belénk rúg.

Másik percben azt látom, dühös vagyok,

Szememben forró láng fortyog.

Összeroppantam, s engedtem a mély vágynak,

Az ördög csatlósai imádnak.

Kiket szerettem már nem léteznek,

Egyenlővé tettem őket a föld színével.

Vad röhögés tör fel belőlem,

Nem én vagyok, más erőlteti ezt.

Szabad utat adtam gonoszságnak,

Vége a világnak.

És ez mind azért van,

Mert érzéseim miatt elárultak.