Ültess fát!

Ültess fát, mely elnyeli a rosszat!

Mely nem hagy kínlódni minden nap.

Kiválogatja a szépet és a csúnyát.

Megbecsüli életed munkáját.

Ültess virágot, mely beragyogja a világot!

Mely nem hagy el, semmiért e világon!

Kiválogatja az örömöt és a bánatot.

Megbecsüli minden bocsánatod.

Védd a világot, s ne hagyd, hogy elvesszen!

Mert, akkor könnyen vége lehet az életednek.

Minden, amit szerettél tovaszáll.

A lelked elenyészik, akárcsak a mosolygós orcád.

Együtt, csak veled

Szokatlan az érzés, hogy Te is szeretsz,

Mert még senkitől sem éreztem ilyet.

Mosolygós szádra csókot adnék,

Karjaimba zárnálak, s úgy aludnék.

Szemedbe nézve örülnék, és nevetnék,

Mert elhoztad nekem a lelki békét.

Átölelném törékeny tested,

S addig lennénk így, amíg csak lehet.

Sírva örülnék és örülve sírnék,

Szeretném, hogy mindig mellettem légy!

Új barát

Angyali hangod simogatóan édes.

Aranyos vagy, s gyorsan beloptad magad a szívembe.

Öröm látni Téged a hét minden napján,

Ha így folytatod, legjobb baráttá válsz.

Szép szemedből árad a kedvesség,

Ha veled beszélek, belém száll az, aki lenni szeretnék.

Köszönök neked minden estét!

Ha úgy érzed, ma is beszélhetnénk.

Ismeretlen

Itt vagy, bár én mégsem látlak.

Itt vagy, de csak a talaj ropog alattad.

Itt vagy, s nem tudom, hogy ki vagy.

Itt vagy, de vajon jó szándékkal?

Ki vagy? Kérdezem én, de Te sose felelsz.

Mi vagy? Tán a képzelet ereje játszik velem?

Mit szeretnél? Ha lehet, bánts, de, akkor csak engem.

Hozzám jöttél? Hiába minden, a válasz sose jön veled.

Kérdezek sokat, s Te hallod.

Te beszélsz hozzám, s én csak bambulok.

Nem hallak Téged, s ez nagyon rossz.

Ha szeretnél valamit, akkor kérlek, mondd!

Sok kérdés, ami a fejemben él.

Ezernyi lehetőség áll elém.

Melyik a jó? Melyiktől féljek én?

Vakon dönteni nagyon nehéz.

Várok valakire, aki segít nekem.

Egy angyalra, aki fogja a kezem.

Olyan valakire, aki a vállamra borulva sír, vagy nevet.

Arra, aki segít megfejteni az ismeretlent.

Kín és fájdalom

Kín és fájdalom jut én nekem,

Mert ilyen a kinézetem.

Hiába a belső szép,

Ha mindenki csak távolról néz

A szívem egyedül él hosszú ideje már,

Nem kell senkinek, ez az, ami bánt.

Bukott angyalként élhetem az életem.

Ha nem jön senki, akár örökre.

Hol az igaz szerelem, melyet keresek?

Hol van az érzés, mely felmelegíti szívemet?

Jégbe fagyott szívvel élhetek, amíg meg nem halok.

Majd újra kezdődik minden és én csak csalódok.

Szeretlek Téged, akárhol is vagy!

Kérlek, gyere elő, mert a szívem lassan elhal!

Mi lesz én velem a forró érzés nélkül?

Mely éltet és a fájdalomtól elűz.

Sír a lelkem és a szívem egyaránt.

Gyere kedves, ne bujkálj!

Minden ember fájdalmát, ha kell én őrzöm.

Az enyémet ki őrzi? Csak ezen tűnődök.