Kollinger Élete

Ismeretlen

2012. november 27. - kollinger

Ismeretlen

 

 

Itt vagy, bár én mégsem látlak.

Itt vagy, de csak a talaj ropog alattad.

Itt vagy, s nem tudom, hogy ki vagy.

Itt vagy, de vajon jó szándékkal?

 

Ki vagy? Kérdezem én, de Te sose felelsz.

Mi vagy? Tán a képzelet ereje játszik velem?

Mit szeretnél? Ha lehet, bánts, de, akkor csak engem.

Hozzám jöttél? Hiába minden, a válasz sose jön veled.

 

Kérdezek sokat, s Te hallod.

Te beszélsz hozzám, s én csak bambulok.

Nem hallak Téged, s ez nagyon rossz.

Ha szeretnél valamit, akkor kérlek, mondd!

 

Sok kérdés, ami a fejemben él.

Ezernyi lehetőség áll elém.

Melyik a jó? Melyiktől féljek én?

Vakon dönteni nagyon nehéz.

 

Várok valakire, aki segít nekem.

Egy angyalra, aki fogja a kezem.

Olyan valakire, aki a vállamra borulva sír, vagy nevet.

Arra, aki segít megfejteni az ismeretlent.

A bejegyzés trackback címe:

https://eletemszavai.blog.hu/api/trackback/id/tr454930321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása