Titok

Titok, amit nézek,

Titok, hogy félek!

Titok, akit védek,

Titok az, hogy féltlek!

Titok az, kit látok,

Titok az, mit látok!

Titok minden, mit hallok,

Titok az is, amit nem hallok!

Titok, amit nem tudsz,

Titok, amit ő se tud!

Titok minden pillantás,

Titok az összes szempár!

Titok az életem,

Titok a félelmem!

Titokká válik az is, amit nem tudok,

Titokká válik minden, ami jót mond!

Titok a szerelmem,

Titok az, hogy szeretlek!

Titok minden gondom, s bajom,

Titok az is, amit akarok!

Türelem!

Türelem! Hisz a cél egyre közelebb.

Megtalálod azt, amit keresel!

Megtalálod azt, akivel örökké lehetsz!

Türelem! Hisz hosszú életednek még nincs vége.

Ne add fel azt, amit szeretsz!

Ne dobd el a szeretteidet!

Türelem! Hisz látom már a végét!

Fény és szépség fogja beragyogni a lelkedet!

Megkapsz bármit, csak kérned kell!

Türelem! Ne engedd, hogy letérítsen!

A sötét hűvösen fáj.

Mélybe taszít, s onnan nem ad tovább.

Türelem!  Hisz ott van, akit kerestél!

Ne siess, nehogy elhagyd!

Rád vár, s csak Téged akar!

Türelem! Ne szorítsd meg annyira a kezét!

Mert megutál,

S többé nem szeret beléd!

Vágyaim

Sok vágyam van nekem is,

De egy - kettőt elárulok neked is.

Szeretnék szállni fent az égben,

Egy levegőt szívni a madárnéppel.

Felhők közül le-le nézni a földre,

Bárányfelhőhöz beszélni, s úgy ülni az égen.

Sok vágyam van nekem is,

Egyet most elmondok neked is.

Szeretnék békés földön élni,

Ott, ahol a négert fájdalom nem éri.

Mosolygós arcokat látni,

A boldogság minden percét átélni.

Sok vágyam van nekem is,

Ez szomorú, de elmondom neked is.

Szeretnék a jó ügy érdekében meghalni!

Az életemet a jóért feladni!

Utolsó perceimben, az örökkévalóig mosolyogni.

Emlékezz rám! S szeresd az emlékeim!

Ahol senki se lát

Elbújok oda, ahol senki se lát,

Magányosan ülve néznék át

a messzeségen, mely oly sokat takar,

Vad virágot, s sok bajt.

Elbújok oda, ahol csak én vagyok,

Magányosan nézem az arcod

és azon töprengek, ki is vagy?

Ki vagy és mit akarsz?

Elbújok oda, ahol a háború zaja elcsitul,

Magányosan, míg másokban az élet dala halkul,

addig én csak várok valakire.

Valakire, aki jót tesz velem.

Elbújok, de ha akarod segítek neked,

Magányosan, de ha kell, veled leszek,

amikor már senkid nincs és félsz.

A lelked mélyén bennem remélsz.

Nővérem

Nővérkém, aki halkan szeret engem,

De hangosan mondja el a véleményét nekem.

Nehéz pillanatokban ott állsz mellettem és fogod a kezem,

Még, akkor is, ha tudod, nem a Te anyád vére folyik bennem.

Szeretsz azért, aki vagyok és, aki lehetek.

Szeretsz, mert nagy a szíved.

Kis családod néha döntésképtelenné tehet.

De kit érdekel, hisz Te úgy is tudod, mit kell majd tenned?!

Szeretlek, mert új stílust adtál hajkoronámnak!

Szeretlek, mert gyengéd, és szerető szemmel nézel orcámra.

Jó veled beszélni, mert őszinte és kedves vagy!

Jó veled lenni, mert meleg szíved szólongat!

Lehetsz akár a vékonyak királya,

Lehetsz, akár a kamionok akadálya.

Én szeretlek, és örökké szeretni foglak!

Mert a nővérem vagy, és nem hagysz magamra!