Ahol senki se lát

Elbújok oda, ahol senki se lát,

Magányosan ülve néznék át

a messzeségen, mely oly sokat takar,

Vad virágot, s sok bajt.

Elbújok oda, ahol csak én vagyok,

Magányosan nézem az arcod

és azon töprengek, ki is vagy?

Ki vagy és mit akarsz?

Elbújok oda, ahol a háború zaja elcsitul,

Magányosan, míg másokban az élet dala halkul,

addig én csak várok valakire.

Valakire, aki jót tesz velem.

Elbújok, de ha akarod segítek neked,

Magányosan, de ha kell, veled leszek,

amikor már senkid nincs és félsz.

A lelked mélyén bennem remélsz.