Ez a vers egy személyes, hozzátok szóló versike. Így szólok felétek, hisz elég sokan vannak, akik nem merik felvállalni Önmagukat.
Merd felvállalni!
Érzel, amit érzel,
Látsz, amit látsz.
Te úgy gondolod mindez haszontalan,
El kell feledni, ki kell dobni egy kukába.
S hamuvá égetni, akár egy régi fényképet.
Tévedsz!
Minden, amit látsz,
Minden, amit érzel,
Ahogyan küzdesz az élettel.
Te vagy, senki más!
Te vagy, aki azt gondolod…
Te vagy, aki azt és úgy látod…
Csak Te, senki más!
Merd felvállalni azt, aki vagy!
Merd azt gondolni, amit akarsz!
Merd azt és úgy látni, amit és ahogy akarsz!
Néha fáj, amit látsz.
Néha sértő, amit gondolsz.
Sokszor pokolba kívánnak ezekért!
De sose foglalkozz ezzel!
Légy az, kinek születtél!
