Sziasztok, drága barátaim! :)
Hogy miért ez a cím? Megmagyarázom. Mindnyájan nagyon vártuk, hogy találkozhassunk Nick Vujicic barátommal, átadhassuk a bennünk lakozó erőt és szeretetet az embereknek és, hogy másokat boldognak lássunk. Eljött hát a nap, 18-án negyed 11-kor ölelhettem meg drága barátomat. Aztán együtt reggeliztünk, majd jöhetett a sajtótájékoztató, aztán pedig történtek tovább a dolgok. Voltunk a Hősök - terén, ahol Nickkel csináltunk közös képeket, majd Papp Szabolcs barátom is csatlakozott a fotózáshoz.
Nekem volt lehetőségem Nick szemében sétálni. Nyugalmat, szeretetet és fényt láttam benne. Kellemes a társasága.
A fellépések: 19-én reggel, a főpróbákon már lehetett érezni azt a mérhetetlen, tapintható szeretetet, melyet a kórus, az önkéntesek, csapattársak, tehát a barátaim árasztottak magukból. Aztán a maguk a koncertek. Uhh, hát én olyan szinten feltöltődtem, hogy csak na. Repített a hátán a szeretet fellege. Egyszerűen imádom őket! Nem tudom kifejezni. Sajnálom!
Ez a pár napocska annyi erővel látott el, hogy csak na. Új reménnyel és életerővel emelt a magasba, hogy lássak. Köszönök mindent! Barátaimnak és Istennek! És, ha megismételhetném, bármikor megtenném.