Könnyek a szememben

Élem az életem,

S csak arra várok, mikor hívnak fel.

Mikor mondják el,

Hogy ő többé velem már nem lehet.

Élem az életem,

S néha már kívánom, hogy vége legyen,

Mert fáj minden, ami érint,

Fáj, hogy itt hagy mindenki!

Élem az életem,

S fáj minden perce,

Aki felém mosolyog, s szeret,

Holnap már egy koporsóban hever.

Élem az életem,

S könnyek szöknek a szemembe,

Mert látom, hogy a végén egyedül leszek,

Egyedül, amíg dobog a szívem.

Élem az életem,

S a könnyek nem vesznek el,

Várják a következő alkalmat,

Amikor újra arcomra folyhatnak.