Szép jó estét kívánok! :)

Igyekszem többet mesélni az életemről, s annak piciny mozzanatairól. De persze olyanokat fogok, melyek érdekesek és különösek. 

Ma történt: Várock a buszmegállóban, látom távolról, hogy a régi Ikarus kanyarodik be. Egyik falubéli anyuka, aki babakocsival várt a buszra egyből ki is akadt. Hogy fogunk mi felszállni? Meg ő bemegy és megkérdezi. Mondtam, hogy nem kell, mert könnyen fogják kezelni a helyzetet. Kicsit lehiggadt, de azért még mondta tovább a magáét. Végül őt felsegítették, én tovább vártam. Elmentem anyunak tejet venni, ugyanis közben felhívott. 20 perc volt a következő buszig. Kicsit beszélgettem is a helyi vietnámi árussal, ezzel pont annyi időt vertem el, hogy 2m híján, de lekéstem a következő buszt is. Már én is kezdtem mondani a magamét, de hamar alábbhagyott az idegességem. Jó, sétáltam ide - oda, hogy véletlenül se menjek sokkal távolabb, nehogy előforduljon újra az eset. Megjött a következő busz. Rendesen fel is szálltam rá, a sofőr ismerős volt (bár már melyik nem az?), normálisan fogadott, mint általában. Bekapcsoltam útra valónak egy kis Sonata Arcticat. Egy - két megálló után felszállt egy ismerős lány. Szép mosoly, barna haj, úgy 15 éves lehetett, de hát én és a kor megsaccolás két különböző dolog. Fél perc után kb. észre vettem, hogy sokat mosolyog. De tényleg, egymásra néztünk és akkor is, nekem is mosolyogni támadt kedvem. Ez nálam olyan természetes, mosoly ül az arcomra, ha valakinek jó kedve van. Felettébb érdekes volt, mert rengeteget vigyorgott. Gyanítottam, hogy valami szerelmi dolog áll a háttérben. Majd pár perccel később elővett egy papírt, mely gondosan össze volt hajtogatva. S, ahogy sejtettem, tényleg szívi dolog állt a rendíthetetlen mosolygás mögött. Miért jöttem rá a papír láttán? Szépen összehajtva, ééééés... egy szívecske fityegett a végén. Ahogy olvasta, magában elnevette magát.

Ezekért a dolgokért is szeretek én buszozni! Látni mások jókedvét. Látni, hogy valami jó is történik a sok negatív hír közepette.

Szép estét! :)