Drága olvasóim! :)

Egy hét alatt kegyetlen sok dolog történt. Egy dolgon belül sok kicsi. Ez a nagy dolog az én volt iskolám, a Mozgásjavító.

Hát srácok, én még életemben nem láttam ilyet. Szóval ez már mindennek a teteje. A hét felénél olyan ingerült és feszült voltam, hogy csak na. Legszívesebben sírtam volna. El is mondom, hogy miért.

Nos, a volt iskolámat államosították. Ezzel még nincs is akkora gáz, de nem adnak támogatást a következő osztály kezdésének. Kell még némi fejlesztés, plusz egy osztály starta igazítása. Sőt, még a tavaly és tavaly előtt elindult osztályokat is "likvidálni" akarják.

Miért? Nem inkább segíteni kéne? Arra hivatkoznak, hogy nincs pénz. De nem is kell sok, azt a keveset pedig össze tudják kaparni a szülők és még mások is, csak engedély kell hozzá. Olyan jó lenne! Sokat jelent nekem az az iskola, máig odajárok úszni. Sok barát és felnőtt van ott, akiket szeretek.