Neked, s nektek!

Élem az életem, s csak arra gondolok,

mivel tehetem széppé a napod?

Ha sírsz, a lelkem is veled zokog,

fáj, amit, a szemedből kiolvasok!

Minden áldott nap készen állok a harcra,

segítek neked minden pillanatban!

Nem tudom tovább nézni a bánatot az arcodon,

gyere, oldjuk meg, hogy újra mosoly ragyogjon pofidon!

Élem az életem, s csak azt látom,

üveg szemek, melyekben az élet haldokol.

Ha sír valaki, én segítenék,

de nem lehet, mert mindenki elfogult.

Minden áldott nap harcolok a barátaim boldogságáért,

segítek, hisz ezért élek én!

Nem nézhetem tovább a sok nyomort és szenvedést,

hol a sok szép és kedvesség?

Élem az életem ameddig csak lehet,

aztán elmegyek, de fentről segítelek!

Ha boldog vagy, akkor a nappal ragyogok az égen,

ha szomorkodsz, esőként sírok veled!