Kőbe zárt szív
Ma reggel még repdesett a szív.
Jött a vadász és estére a puskagolyóval sír.
A fájdalma és keserűsége felemészt így.
Jön a kőfal, és betakarja, mint egy sírt.
A szív csak vár, de nem tudja, hogy mire.
Mert a szeretet többé nem kopogtat be.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
