Ugye nem régiben volt egy hasonló alkotásom? Igen. Ebben az időben próbáltam helyt állni a nagyvilágban. Itt, ekkor már kiszakadtam az első iskolám pompájából és új barátokra tettem szert, de mégis, eleinte nehéz volt, mert hiányoztak a társak. Ekkor volt egy egy irányú szerelem is az életemben, ami azért volt csak az én részemről, mert a hölgy már foglalt volt és kötötték bizonyos lelki szabályok.

Tök érdekes, mert az utolsó versszakban egy olyas valakiről van szó, aki máig nem létezik. Érdekel, hogy ki lesz az, aki ekkora áldozatot fog hozni és mellém szegődik. No mindegy.

Ez a Csillag mindenki fölött ragyog, meg kell látnotok! Én persze másokban is látom (Tóth Anna, Édesanyám, és akik máig kitartanak mellettem), de olykor nehéz észrevenni azt a ragyogást, főleg, ha sűrű köd vetül elménkre, lelkünkre és szívünkre. Sose hagyjuk ezt a ködöt sokáig rajtunk, mert az elronthat mindent! Inkább fogjuk meg valaki kezét, beszéljünk vele még akkor is, hogy ha sértő dolgokról van szó, vagy ideges vagy és rajta vezetjük le. Tudom, tudom... De most komolyan, jobb, ha kínok közt vergődünk? A szeretteink, barátaink ott állnak mellettünk az élet minden percében és csak arra várnak, hogy segítséget kérjünk tőlük. Ne felejtsük el azt se, hogy mi is csillagként élünk, tehát a támogatást nekünk is meg kell adnunk mások felé!!!

Csillag

Csillag, a remény csillaga ragyog az égen.

Táplálom, és nem engedem, hogy elveszítsen.

Táplálom, mert kell, és jár nekem.

Forró kín volt eddig velem.

Forró, de mégsem égtem el.

Ez mind eltűnt, és vágy jött létre bennem.

Vágy, ami keresi az igazit.

Azt, aki fontos lehet nekem.

Azt, aki sose hagy el engem.

Vezess, hát kérlek kicsi csillag.

Vezess, hogy megtaláljam azt, aki elringat.

Aki elringat a szerelem forró tüzében.

Aki szeret és megvéd engem.

Nem hagyom én sem ezt mind szótlanul.

Ha kell, vesszen a lelkem hanyagul.

Szeretlek és kereslek, amíg csak élek!

Ha a kis csillag vezet, én megtalállak Téged!

Megtalállak és örökkön örökké csak veled leszek!