Ez egy amolyan énkép, régi életemből. Bár... hmm.. Volt már olyan érzésetek, hogy vagytok, szép csöndben szemlélitek a világ történéseit és közben úgy érzitek, hogy mások észre se vesznek? Igen, volt egy időszak, amikor szép csöndben éltem és "vizsgáltam" az emberek viselkedését. Szeretek így élni. Olykor jól esik, mert nem ártok ezzel senkinek és ők se nekem. Bár sokszor van, hogy elítélem az emberek viselkedését, mert olyanokat tesznek, amik nem helyén valóak, de szótlan maradok, hogy ne leplezzem le érzéseimet, gondolataimat.

Árnyék, akit mindenki lát

Árnyék, akit mindenki lát, ez volnék én.

Mindenhol ott vagyok, de mégis csak láthatatlan vagyok én.

Senki sem ismer, senki sem lát meg teljesen.

Mit tehetnék hát én ez ellen?

Kóborlok, ahol csak lehet...

Bolyongok, mint egy szellem.

Én sem tudom, hogy miért..

De majd egyszer rájövök és véget ér...