Sziasztok! :)

Itt egy elég érdekes művem. A tüzes griff madár jut eszembe róla, aki folyamatosan újjászületik. Ti mit gondoltok? Milyen érzéseket vált ki belőletek?

Támadj fel!

Sok árny és gonosz él e Földön,

Egytől egyig lélekgyötrő.

Kik nem érdemlik az életet,

Csak pokol tüzéből, nem keveset.

De ki vagyok én, hogy így bírálok?

Hisz minden oly igazságos.

Ti elmentek, meghaltok,

Én pedig bosszúszomjasan zokogok.

Kevésbé értem az életet,

A jó miért megy el, hagy itt engem?

Ezek szerint én rossz vagyok? Ezért élek még?

De hisz nem ontottam ki egy csepp vért.

Sokan százakat, ezreket ölnek le,

Kutyába se veszik őket.

Csak mészárolnak, akár a hentes,

Könyörületet nem ismerve.

Kérdem én: Mi a francért vagyok még itt?

Példát statuálok, vagy én vagyok a hit?

Nem akartam én semmi mást,

Csak egy hagyományos családfát.

Hogy felemelhessen családnevem,

A sok előítéletet eltörölve.

Szóval kérdem én: Hol az igazság?

Nekem nem jut a család és más?

Csak példaként éljem életem,

S majd porba vetnek engem,

Az élet nyomorékát, aki jó példát statuált,

Megmutatva, így is élhető ez a nyomorult világ.

Sorjában temetem el szeretteimet,

Akiknél tisztábbat nem láttam életemben.

Zokogok, dühöngök, csapkodok.

S félek, egyedül maradok.

Támadj fel kérlek, egytől egyig!

Mutassuk meg nekik,

Hogy az élet nem csak erőszakból áll,

Hisz ott van a sok szép virág.