Neked, s nektek!
Élem az életem, s csak arra gondolok,
mivel tehetem széppé a napod?
Ha sírsz, a lelkem is veled zokog,
fáj, amit, a szemedből kiolvasok!
Minden áldott nap készen állok a harcra,
segítek neked minden pillanatban!
Nem tudom tovább nézni a bánatot az arcodon,
gyere, oldjuk meg, hogy újra mosoly ragyogjon pofidon!
Élem az életem, s csak azt látom,
üveg szemek, melyekben az élet haldokol.
Ha sír valaki, én segítenék,
de nem lehet, mert mindenki elfogult.
Minden áldott nap harcolok a barátaim boldogságáért,
segítek, hisz ezért élek én!
Nem nézhetem tovább a sok nyomort és szenvedést,
hol a sok szép és kedvesség?
Élem az életem ameddig csak lehet,
aztán elmegyek, de fentről segítelek!
Ha boldog vagy, akkor a nappal ragyogok az égen,
ha szomorkodsz, esőként sírok veled!