Sziasztok! :) mosoly
Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért mostanában nem voltak blog bejegyzéseim. Nincs mentségem.
Viszont jöttem nektek egy eléggé érdekes, és mostanában sokat előkerülő problémával. Videózásaim során nagyon sok emberrel találkoztam már, beszéltem velük, majd köttettek amolyan internetes haveri kapcsolatok. Általában a fiatalabb korosztály talál meg engem, de akadt már harminc év feletti is. Az utóbbi elég ritka, amit nem igazán értek, de majd próbálok nekik is "bevágódni", amennyire csak lehet. Általában kedves, bátorító, magasztaló, de sokszor csodálkozó üzenetek érkeznek. Sokan megkérdezik, hogy mi történt velem, miért nincsenek végtagjaim, amire én csak azt szoktam válaszolni; "Nézzétek meg a leírást, le van ott minden írva!" Ami tényleg így van, ott van, egyszerűen fogalmazva. Na, de mindegy, fogjuk rá, hogy túlságosan is elcsodálkoztak azon, amit hirtelen megláttak. Vannak, akik csak köszönnek és megkérdezik, hogy vagyok. Akadnak már olyanok is, akik vissza - vissza járnak és követik munkásságomat. Sokukat már fel is ismerem.
!!DE!!
Akadnak a
z olyan kicsi gyerkőcök, akik még írni is alig tanultak meg és betévednek hozzám. Nyugi, nem köszönnek. Így indítanak; "kezetlen geci", meg, "mi van Te nyomorék" és még sorolhatnám. Ilyenkor én ledöbbenek, elcsodálkozom, hogy a srác/lány alig múlt el 8 éves, alig tanulta meg az ÁBC-t, s máris ilyeneket ír. Kérdem én: Ezekkel a gyerekekkel foglalkozik egyáltalán valaki? Tudják, hogy az édes pici gyerkőcük milyen mocskosul, sértőn, na meg tiszteletlenül viselkedik vadidegennel szemben? Emellett még önmagukat, s kedves szüleiket is a végtelenségig lejáratják. Ilyenkor általában (nálam nem fordul elő túl gyakran) kedves anyuka csuklik, mert a videós az ő nyugalmát kívánja. Igen, bevallom nektek őszintén, hogy már velem is előfordult, hogy nem bírtam ki, hogy ne reagáljam le keményen az illető szemétkedését. Nem vagyok rá büszke, igyekszem megnevelni önmagamat is, ne legyek olyan, mint, akik felbosszantanak. Azért úgy szívesen odamennék a kedves szülőkhöz és megkérdezném őket, hogy valójában mennyire is ismerik azt, aki reggeltől - estig adja az ártatlant, de igazán, amikor egyedül van, akkor bukik ki belőle a kisördög. Ezt a problémát leginkább az idősebbik felekre tudnám visszavezetni. Gyanítom, hogy alig foglalkoznak "Pistikével" és "Julcsikával", ezért töltik ki másokon a felgyülemlett dühüket. Az már más kérdés, hogy én ennyi idősen egyedül biztosan nem engedném oda őket a számítógép, de még az internet elé sem, mert tele van olyan dolgokkal, amik nem nekik való, vagy éppen veszélyesek rájuk tekintve. Pedofilok, szexuális tartalom, erőszak és még sorolhatnám reggeltől - estig. Sok családban ugye úgy néz ki a napi "rutin", hogy reggel a gyerek elmegy iskolába - óvodába - bölcsődébe, anyuci, meg apuci pedig dolgozni. Kihajtják a belüket a napi betevőért, majd egykedvűen hazatérnek, s a gyerekre gyakorlatilag már semmi idejük és energiájuk sincsen. Normálisan úgy kellene lennie, hogy egy átlagos ember naponta kb. 4-5 órát dolgozik és, akkor sokkal több kedve lesz minden máshoz, főleg a kicsihez. Ez mondjuk az én egyedülálló véleményem, nem tudom Ti miként vélekedtek efelől.
Szépen kérlek benneteket, hogy írjátok már le a véleményeiteket erről a dologról. Aztán majd még jelentkezem hasonló témával, mert van belőle bőven.
