Kollinger Élete

Kemény társadalmi kritika/kritikák

2017. április 24. - kollinger

Sziasztok! :) mosoly

 

Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért mostanában nem voltak blog bejegyzéseim. Nincs mentségem. 

getsoci9.png

Viszont jöttem nektek egy eléggé  érdekes, és mostanában sokat előkerülő problémával. Videózásaim során nagyon sok emberrel találkoztam már, beszéltem velük, majd köttettek amolyan internetes haveri kapcsolatok. Általában a fiatalabb korosztály talál meg engem, de akadt már harminc év feletti is. Az utóbbi elég ritka, amit nem igazán értek, de majd próbálok nekik is "bevágódni", amennyire csak lehet. Általában kedves, bátorító, magasztaló, de sokszor csodálkozó üzenetek érkeznek. Sokan megkérdezik, hogy mi történt velem, miért nincsenek végtagjaim, amire én csak azt szoktam válaszolni; "Nézzétek meg a leírást, le van ott minden írva!" Ami tényleg így van, ott van, egyszerűen fogalmazva. Na, de mindegy, fogjuk rá, hogy túlságosan is elcsodálkoztak azon, amit hirtelen megláttak. Vannak, akik csak  köszönnek és megkérdezik, hogy vagyok. Akadnak már olyanok is, akik vissza - vissza járnak és követik munkásságomat. Sokukat már fel is ismerem.

!!DE!!

Akadnak a4.jpgz olyan kicsi gyerkőcök, akik még írni is alig tanultak meg és betévednek hozzám. Nyugi, nem köszönnek. Így indítanak; "kezetlen geci", meg, "mi van Te nyomorék" és még sorolhatnám. Ilyenkor én ledöbbenek, elcsodálkozom, hogy a srác/lány alig múlt el 8 éves, alig tanulta meg az ÁBC-t, s máris ilyeneket ír. Kérdem én: Ezekkel a gyerekekkel foglalkozik egyáltalán valaki? Tudják, hogy az édes pici gyerkőcük milyen mocskosul, sértőn, na meg tiszteletlenül viselkedik vadidegennel szemben? Emellett még önmagukat, s kedves szüleiket is a végtelenségig lejáratják. Ilyenkor általában (nálam nem fordul elő túl gyakran) kedves anyuka csuklik, mert a videós az ő nyugalmát kívánja. Igen, bevallom nektek őszintén, hogy már velem is előfordult, hogy nem bírtam ki, hogy ne reagáljam le keményen az illető szemétkedését. Nem vagyok rá büszke, igyekszem megnevelni önmagamat is, ne legyek olyan, mint, akik felbosszantanak. Azért úgy szívesen odamennék a kedves szülőkhöz és megkérdezném őket, hogy valójában mennyire is ismerik azt, aki reggeltől - estig adja az ártatlant, de igazán, amikor egyedül van, akkor bukik ki belőle a kisördög. Ezt a problémát leginkább az idősebbik felekre tudnám visszavezetni. Gyanítom, hogy alig foglalkoznak "Pistikével" és "Julcsikával", ezért töltik ki másokon a felgyülemlett dühüket. Az már más kérdés, hogy én ennyi idősen egyedül biztosan nem engedném oda őket a számítógép, de még az internet elé sem, mert tele van olyan dolgokkal, amik nem nekik való, vagy éppen veszélyesek rájuk tekintve. Pedofilok, szexuális tartalom, erőszak és még sorolhatnám reggeltől - estig. Sok családban ugye úgy néz ki a napi "rutin", hogy reggel a gyerek elmegy iskolába - óvodába - bölcsődébe, anyuci, meg apuci pedig dolgozni. Kihajtják a belüket a napi betevőért, majd egykedvűen hazatérnek, s a gyerekre gyakorlatilag már semmi idejük és energiájuk sincsen. Normálisan úgy kellene lennie, hogy egy átlagos ember naponta kb. 4-5 órát dolgozik és, akkor sokkal több kedve lesz minden máshoz, főleg a kicsihez. Ez mondjuk az én egyedülálló véleményem, nem tudom Ti miként vélekedtek efelől.

Szépen kérlek benneteket, hogy írjátok már le a véleményeiteket erről a dologról. Aztán majd még jelentkezem hasonló témával, mert van belőle bőven.

Legyetek jók! Sziasztok! :) mosoly

Szívvel - lélekkel

Sziasztok! :) mosoly

Ezt a verset gimis éveim végén írtam, amikor el kellett köszönnünk az osztályfőnökünktől. Ezzel akartam megköszönni neki azt a csodálatos 5 évet, amit együtt tölthettünk.

back-to-school.jpg

 

Szívvel - lélekkel

 

Nagy Erzsébet,

Ő róla szól ez a versike.

Már csak az a kérdés, szerettük-e?

Szeretjük-e azt, aki kiállt mások ellen?

Védett minket a tanári karral szemben.

 

Szeretjük-e azt, aki éjjel – nappal velünk élt?

Sose habozott, s nem félt.

Szívvel – lélekkel boldogságunkért élt,

Elfogadta hibáinkat,

S nem hánytorgatta fel a múltunkat.

 

Nagy Erzsébet,

Szeretjük Önt, mert oly kedves nekünk.

Szeretetre méltó, drága osztályfőnökünk,

Akit a szeretet aurája vesz körbe.

Remélem életét szép és jó ragyogja be,

S másokkal is megosztja ezt a mérhetetlen sok szeretetet.

Helyettem sírnak a felhők

Sziasztok! :) mosoly 

Gondolom sokan azt hiszitek, hogy én örökké mosolygok. Remélem nem, remélem csak én látom ezt. A lényeg, hogy nem, olykor nekem is vannak ám rossz perceim. Olykor én is tudok szomorú lenni. Ne haragudjatok, hogy soron következő versem kicsit letargikus lett, de szeretném, ha látnátok ezt az oldalamat is. 

Szép napot!

sad-cat.jpg

 

Helyettem sírnak a felhők

 

Bánat gyötri a lelkemet,

Szavak szúrják a szívemet.

Mégis, a felhők sírnak helyettem,

S az arcomon végig gördülnek a cseppek.

 

Fáj, ahogy az élet játszik velem.

Semmibe nézik valós természetemet.

S nem nézik fél szemmel se,

Ahogy kitárom a szívemet.

 

Helyettem sírnak a felhők,

Mégsem az én szememből potyog minden könny.

A lelkem darabokban.

S minden, amit valaha gondoltam, tovaszáll a fájdalommal,

mert nem értem, s nem érzem mi hasznom idelent.

Valaki úgyis belém mar, kitép belőlem egyet.

Ezért kellek én?

Hogy mindent elvegyél?

Azt is, akiért odavagyok?

Akiért, ha kell, világokat rombolok?

 

Bánat gyötri a lelkemet,

Szavak szúrják a szívemet.

Mégis, a felhők sírnak helyettem,

S az arcomon végig gördülnek a cseppek.

Helyettem sírnak a felhők,

Szememből egy csepp könny se jön.

Szívem széttörve hever.

Én még mindig nem értem, miért kell mindennek lennie?

Miért vagány, ha valaki meleg?

Miért utánuk fut minden lány?

Hisz nem ebből szenvednek igazán hiányt.

Egyik se tudja igazán, mi a szeretet,

S mit jelent, ha szeretnek.

 

Bánat gyötri a lelkemet,

Szavak szúrják a szívemet.

Mégis, a felhők sírnak helyettem,

S az arcomon végig gördülnek a cseppek.

Meglátlak Téged

Sziasztok! :) mosoly

Amikor ezt a verset írtam, még csak vártam valakire, akinek odaadhatom a szívemet, lelkemet és testemet. Most együtt vagyok valakivel, akit nagyon szeretek és nagyon illik a mába ez a vers is.

Szép napot! 

og3123201505152106318.jpg

 

Meglátlak Téged

 

Meglátlak Téged és mosolygok,

A szívem majd kiugrik a helyéről.

Szemed csodája semmivel se pótolható,

Lelked szépsége szétveti a rossz erőt.

 

 

Kérlek, légy velem, maradj nekem!

Várok én perceket, órákat, napokat,

De ha kell egész életen át.

Csak tudjam, neked adhatom, amit még senkinek se,

Lelkem, s testem boldogságát.

Nem kell félned, nem önös érdek,

Olyan boldoggá teszlek, amennyire csak lélek tehet.

 

 

Évek óta csak járom az ösvényeket,

Vakon tapogatózva lépkedtem az erdőben.

Te minden sarkon ott álltál, vártál.

Fák közül kukucskáltál.

S vártad, megszólítsalak, ne feledjelek.

Ha ezt mind tudtam volna,

Lelkünk már rég egybeforrva mosolyogna.

 

    

Minden érintésed, s levegő vételed felcsigáz,

Óh, Istenem, honnan ez a lány?

Sose fogok rájönni, mert titok vagy,

Minden napra új csodákat tartogatsz.

Segítesz a bajbajutottakon,

Mert fáj, ha szenvedésüket látod.

 

  

Sok minden közös van bennünk,

Mégse vagyunk még együtt.

Pedig tudom, sose lennél képes bántani,

Ahogy én se tenném, inkább meghalnék.

 

 

Remélem eljő majd az idő,

Amikor szorosan átöleljük egymást,

Mint a szél a fákat.

Együtt futunk majd, míg bírjuk,

Akár a gepárd, úgy.

 

 

Csak egyet kérek, teljesedjen be, ami elkezdődött,

Remélem, jól érzem, s nem vagyok ütődött.

Bár a szerelem vak, s határtalan dolgokra képes,

Veled szeretnék átélni még oly sok szépet!

 

 

Meglátlak Téged, s szívem vadul kalapál,

Kiugrana helyéről, ha hagynám.

Kérlek, érintsd meg, nézd mily forró.

Tartsd a kezed, neked adom.

Elkötelezem életem melletted,

Másokra már fél szemmel se nézek.

Legyünk boldogok, amíg szívünk jár,

Aludjunk el egyszerre, s előtte kívánjunk „Jó éjszakát!”

Percek

Sziasztok! :) mosoly

Egy újabb vers, mely eléggé jellemző mostanában rám. Olvassátok és véleményezzétek nyugodtan! 

the-clock.jpg

Percek

 

Percek, órák, napok telnek el,

De a szívem tovább repes érted.

Melegét egy fontos dolog élteti,

Veled találkozni, szemedben elveszni.

 

Percek, órák, napok telnek el,

A bőröm még mindig érzi érintésed.

Ez mind azért van, drága,

Mert testem, lelkem érted él, s hal.

süti beállítások módosítása