Élet karok és lábak nélkül

Egy jó nap...

2013/09/11. - írta: kollinger

Sziasztok, szép jó reggelt, vagy napot!

Tegnap egy amolyan könnyebb napunk volt. Bár az idő megadta az alap hangulatot, elég álmoskásak voltunk. Úgy volt, hogy 4-ig leszünk bent, de az egyik tanárnak dolga akadt, ezért korábban végezhettünk, mivel az előtte lévő tanár is adok fél órát, hisz egybe tartottuk az órákat.

Aztán volt másfél óra várakozási időm, mert vártam Ágira, a kórus vezetőre. Háhh, lett volna csak másfél órám, hisz Marcsival karöltve -10 percre rá, hogy én kijöttem az iskolából - megjelentek.

Jó kis próba volt, mert most csak személyeket hallgatott meg a karmester. Eddig úgy volt, hogy a basszusok csoportját erősítem, de Ági feljebb tornázta azt a bizonyos lécet, már csak a teszt kedvéért, majd megkérdezte, hogy nincs-e kedvem a tenorosokhoz csatlakozni. Persze igenleges választ adtam, hiszen megy a basszus és kicsit kényelmesebb is, de úgy nem tudok teli torokból énekelni, így meg, ha javítok rajta egy csöppet, akkor igen.

Próba után elkísértem a Marcsit a 75-ös troli megállójához, megvártam vele a gépjárművet, majd elindultam gyalog a Hősök teréhez, mivel volt egy alacsonypadlós busz, de az már kiállt a megállójából és nem volt hajlandó kiszállni, pedig elég közel állt a padkához. Szeretlek BKV...

Na mindegy. Szeretek sétálni is és még időm is volt rá. Közben zenét hallgattam. Aztán megjött a 30A-s busz és meg sem álltam Újpest Központig. Ott bementem egy Sparba és vettem magamnak egy vödrös joghurtot, meg egy dobozos Coca Colát. Jó volt, mert volt egy áru feltöltő, aki segített, aztán odamentem a kasszához, melynek elég keskeny volt a kijárata. Rám nézett egy férfi, majd a kasszára és megkérdezte, hogy ki fogok-e férni. Erre én: "Nem tudom, majd meglátjuk". Aztán felajánlotta, hogy a saját áruival kifizeti az én dolgaimat is, én menjek ki a nagyonn férőhelynél. Odaadtam neki a Colát és a Joghurtot, na meg a pénzt, majd kimentem, vártam rá. Betette a visszajárót az övtáskámba, a tejterméket a hátizsákomba és megkértem, hogy az üditőt rakja rá a kistatyómra, melybe a pénzt is tette, mert szeretném a Városkapunál elfogyasztani.

Megköszöntem a segítségét, minden jót kívántam neki, majd elindultam a buszállomásra. Ott felhívtam Viberen egy számomra nagyon kedves embert és majdnem végig dumáltuk a buszozást.

Hazaértem, ettem egy kis tojáslevest, meg paprikás csirkét, csak úgy ala natúr, ami jó csípős volt és fél háromig beszélgettem az egyik cimborámmal, aki egy horror játékkal játszott és néha elég érdekes hangot adott ki magából. Aztán csicsi...

Ma nem megyek iskolába, mert esik az eső, 3 órám lenne, abból egy osztályfőnöki, szóval gyakorlatilag többet utaznék, mint, ahány órát töltenék a tanórákon.

Lehet, hogy ma töltök fel videót és feliratozni is fogok, még nem tudom, lesz időm bőven.

Legyen az időhöz képest csodálatosan szép napotok, illetve, ha mégsem olyan, akkor tegyétek azzá!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eletemszavai.blog.hu/api/trackback/id/tr695507110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.