Élet karok és lábak nélkül

Majd én véghezviszem

2013/08/16. - írta: kollinger

Majd én véghezviszem

 

 

Elrontottak, megbántottak,

Az életedet megbéklyózták.

Csúnyán alakult,

Vagy csúnyát tettek.

Ne bánkódj, kérlek,

Ne hullajts bánatos könnyeket!

Nem érdemlik az álnokok,

Kik nem ismerik a bánatot.

Csak tettek, s vettek,

Nem törődve a léttel.

Azzal, ami minden napot jelent,

S a boldogságodat jelentette volna.

 

Majd én véghez viszem,

S elrendezek mindent.

Búcsút mondhatnak a jónak,

Annak, amit már jól megszoktak,

Mert eljő az idő,

Amikor már nem segít a mentő.

Se az idő, mely kigyógyítja lelkét

Nem engedem neki, ez a tény.

S, ha elárulja titkunk, akkor visszajövök,

Tekintetemmel porrá égetem, akár az ördög.

 

Ne sírj kérlek, majd én segítek neked!

Nem engedem, hogy bemocskold a lelked!

Amit elvettek, sajnos nem tudom visszaadni,

De cserébe a vágyadat véghez tudom vinni.

Kérned se kell, csak nézz a szemembe,

A láng elindít a tettek mezejére.

S láthatod, amire mindig is vágytál,

Széttépett lelkek, nem hagytam mást rád.

Remélem boldog lesz a kicsi lelked,

Mert nekem nagyon fontos vagy, pici szentem.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eletemszavai.blog.hu/api/trackback/id/tr165464136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.