Élet karok és lábak nélkül

Rövidke történet

2013/08/14. - írta: kollinger

Szép jó estét! :)

Mesélek Nektek/Önöknek egy rövidke történetet: Ha az emlékezetem nem csal, tavaly tél és ősz között történt. Talán már inkább tél volt, mert melegebb öltözetben voltam. Szóval, este 6 óra magasságában buszoztam haza. Mint mindig, ekkor is zenét hallgattam, kizárva a külvilág zajait. A busz csak ringatott és ringatott, kezdtem egyre jobban elálmosodni. Jobb kezemen volt a telefon, valami jó kis rock szólt. Egyszer csak elaludtam. A busz tovább rázott és a telefon már nem volt biztosan a kezemen, majd leesett. Én nem tudom, hogy, de a mögöttem ülő srác röptében elkapta. Persze felriadtam, amikor zuhant a készülék, de mivel nincs tenyerem, ezért nem tudtam megfogni, tehát a fiú elkapta és visszaadta.

Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy mindig van, aki figyel ránk, sose vagyunk egyedül. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eletemszavai.blog.hu/api/trackback/id/tr215460775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.