Élet karok és lábak nélkül

Élő börtön

2013/06/14. - írta: kollinger

Sziasztok, szép napot! :)

Velem is előfordult már, hogy bezárva éreztem magam e testben. A korlátok olykor elhatalmasodnak, s nem látom a kiutat. Reményt vesztve ülök és gondolkozom, hogy miként tudnék e hátrányból előnyt kicsikarni. Néha nagyon nehéz ám. Úgy érzem nincs tovább és a lelkem mélyén bőgök, mint egy óvodás. Aztán mindig megtalálom valahogy a kiutat. A világot szebbnek látom, mint valaha és boldog vagyok. Igen, egyszer fent, egyszer lent...

Élő börtön

 

Néha fent, néha lent.

Körbenézek és látom,

Látom a falakat, amik eltakarnak engem.

 

Mozdulatlan léte zavar.

Nem hagy mozdulni ez a szar.

Kár, hogy nem találom a kiutat innen.

 

Mások csak járnak-kelnek,

Addig Te itt tartasz engem,

Fogva ebben az átkozott kalitkában, ami elszívja minden boldogságomat.

 

Kérlek. eressz!

Kérlek, szeress!

S, ha nem szeretsz, inkább ölj meg!

 

A függöny elhúzva,

Az ajtó becsukva.

Egyedül Te maradtál, de mi a francot akarsz?!

 

Jó mélyre ástál engem,

De figyelj, a végén úgyis kiszabadulok innen!

Soha többé nem leszek veled, s lógathatod a fejed!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eletemszavai.blog.hu/api/trackback/id/tr25361047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.