Élet karok és lábak nélkül

Lassan jött, gyorsan telt...

2013/04/22. - írta: kollinger

Sziasztok, drága barátaim! :)

Hogy miért ez a cím? Megmagyarázom. Mindnyájan nagyon vártuk, hogy találkozhassunk Nick Vujicic barátommal, átadhassuk a bennünk lakozó erőt és szeretetet az embereknek és, hogy másokat boldognak lássunk. Eljött hát a nap, 18-án negyed 11-kor ölelhettem meg drága barátomat. Aztán együtt reggeliztünk, majd jöhetett a sajtótájékoztató, aztán pedig történtek tovább a dolgok. Voltunk a Hősök - terén, ahol Nickkel csináltunk közös képeket, majd Papp Szabolcs barátom is csatlakozott a fotózáshoz. 

Nekem volt lehetőségem Nick szemében sétálni. Nyugalmat, szeretetet és fényt láttam benne. Kellemes a társasága.

A fellépések: 19-én reggel, a főpróbákon már lehetett érezni azt a mérhetetlen, tapintható szeretetet, melyet a kórus, az önkéntesek, csapattársak, tehát a barátaim árasztottak magukból. Aztán a maguk a koncertek. Uhh, hát én olyan szinten feltöltődtem, hogy csak na. Repített a hátán a szeretet fellege. Egyszerűen imádom őket! Nem tudom kifejezni. Sajnálom! 

Ez a pár napocska annyi erővel látott el, hogy csak na. Új reménnyel és életerővel emelt a magasba, hogy lássak. Köszönök mindent! Barátaimnak és Istennek! És, ha megismételhetném, bármikor megtenném.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eletemszavai.blog.hu/api/trackback/id/tr815238705

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.