Élet karok és lábak nélkül

Angyal

2012/11/13. - írta: kollinger

Angyal

 

 

Egy angyal, kivel fekszem és kelek,

Akinek tekintete mély és szeretet teljes.

Aki hiányzik nekem,

Hisz nem mindig lehet velem.

 

Egy angyal, kinek ölelése forró és kellemes,

Akinek szavai fülemben csengenek,

Szavai, melyek vígasztalnak és szeretnek.

Szavak, melyeket sose feledek.

 

Itt ül mellettem s énekel énnekem.

Énekel, hogy lelkem megpihenhessen.

Kezét a vállamra teszi és szemével felém néz.

Kacsint, s puszit küld felém.

 

Bár megölelhetnélek, hisz oly sokat segítettél!

Ha baj volt, szívemet fogtad, s tovább éltettél.

Sose hagytad, hogy céltalanul éljem életem.

Te jöttél és segítettél, bármi is legyen.

 

Bárcsak viszonozhatnám ezt neked!

Hisz a segítség nem a fán terem.

Átölelnélek és suttognám neked.

Köszönöm angyalkám, hogy mindig itt vagy velem!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eletemszavai.blog.hu/api/trackback/id/tr944905642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.