Élet karok és lábak nélkül

Barátaim

2012/11/12. - írta: kollinger

Sokat gondolok azokra a barátaimra, akik már nem lehetnek velem. Nos, hát ez a vers nekik szólt, illetve róluk. Nagyon szeretem őket és hiányoznak!

Barátaim

 

 

 

Utoljára látlak, mert elhív az Isten,

Utoljára látlak, hisz vége létednek.

Utoljára látlak, és bánok minden rosszat,

Utoljára látlak, bár visszahozhatnálak

 

Vége lett a jónak, s a szívemen lyuk lett,

Vége lett a jónak, s a lelkem megremeg.

Vége lett a jónak, s bánom, hogy nem lehetek veled!

Vége lett a jónak, s csak Téged temetlek!

 

Iván, hű barátom, ki itt hagytál végleg.

Iván hű barátom, kinek szerelme elvérzett.

Iván hű barátom, a lánynak se lesz jó az élete.

Iván, hű barátom, a könnyeim semmit se érnek.

 

Laci, bölcs barátom, ki értelmet láttál bennem.

Laci, bölcs barátom, ki így szerettél engem.

Laci, bölcs barátom, kit az Isten korán elvett tőlem.

Laci hű barátom, nagyon hiányzol nekem!

 

Gergő, vicces kis barátom, kinek mosolya feledhetetlen.

Gergő, vicces kis barátom, kit még alig ismertem.

Gergő, vicces kis barátom, kinek viccei aranyat értek.

Gergő, vicces kis barátom, sose Téged se feledlek!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eletemszavai.blog.hu/api/trackback/id/tr764904076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.