Élet karok és lábak nélkül

Bocsánat

2012/11/11. - írta: kollinger

Szép jó napot drága olvasók! :)

Sokszor éreztem már tehetetlennek magam, mert egy számomra fontos ember szenved, távol tőlem. Ilyenkor nagyon bánt, hogy nem tudok odamenni és segíteni. Átölelni, vagy csak vele lenni, amikor szüksége van segítségre. Ez mind az állapotom miatt van, Bár megszoktam találni az alternatív megoldásokat és olyankor boldog vagyok, de ha nem sikerül, akkor bánt, nagyon bánt. Ha Ti is kerültök hasonló helyzetbe, próbáljatok meg valami más megoldást találni! LE KELL KÜZDENI A TÁVOLSÁGOT! A távolság csak egy fogalom, egy tény, de át lehet hidalni. Küldjünk pozitív gondolatokat az illető felé és segítsük őt! Meglátjátok, sikerül majd, csak el kell kezdeni!

Bocsánat

 

 

Bocsánat, hogy nem lehetek ott melletted!

Bocsánat, hogy nem vigyázhatok a szívedre!

Bocsánat, hogy tehetetlennek születtem!

Bocsánat, hogy egyedül kell hullajtanod, a könnyeidet!

 

Sajnálom, hogy nem tudok odamenni!

Sajnálom, hogy kevés erőt tudok adni!

Sajnálom, hogy néha egyedül kell lenned!

Sajnálom, hogy nem lehetek veled!

 

Igyekszem a lelkemből neked adni!

Igyekszem a bánatodat eltörölni!

Igyekszem a boldogságodhoz kulcsot találni!

Igyekszem a lelki békédet előhozni!

 

Szeretném, hogy mosolyod örökké éljen!

Szeretném, hogy a bánatod eltűnjön végleg!

Szeretném, hogy soha többé ne bántsanak Téged!

Szeretném, hogy a bánatfelhők eltűnjenek örökre!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eletemszavai.blog.hu/api/trackback/id/tr64901627

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sanyi28 2012.11.18. 15:35:23

A bevezető sorok sok erőt adtak... és a verset is nagyon átérzem, sajna mivel vidéken lakom, nem tudok ott lenni a barátaim mindennapi életében sem...

Ha rossz is a kedvem ilyen és egyéb dolgok miatt, csak "fellapozom" a blogod, és máris jobb kedvem lesz,erőt adsz! Köszönöm!!!