Élet karok és lábak nélkül

A remény csillaga

2012/11/07. - írta: kollinger

Azt hiszem ehhez nem kell sok mindent hozzá fűznöm. :) Olvassátok sok szeretettel!

A remény csillaga

 

Sok kín, sok fájdalom, ez az, amit hívsz.

A segítség előtted, csak hívd, és ne sírj!

Ne törődj bele a lyukakba, melyek a szíveden tátongnak,

Mert van, ki betapassza azokat!

 

A barátok csak beléd vágnak, és ott hagynak Téged,

De én segítek neked, ha már más nem.

Veled leszek örökké, amíg csak lehet!

A szívem, a lelkem, csak téged szeret!

 

Sok seb és fájdalom hordozója vagy,

Mert mindenki magával törődik, Téged meg ott hagy.

Kínok közt fekszel és kelsz,

Nincs, ki sebeidet elvegye.

 

Én megtenném, de Te nem hagyod,

Nem értem miért, nem értem kiért!

Veled leszek örökké, amíg csak lehet!

A szívem, a lelkem, csak Téged szeret!

 

Ha azt hiszed, hogy az erő véges,

Ez hazugság, mert a szeretet ereje végtelen

Könnyek gördülnek pofidról, szavak reszketnek ajkadon,

Melyek válaszok után kutatnak

 

Hol a béke? Hol a szeretet, ami segítene a szívemen?

Hol az ember, aki tisztán szeretne?

Válasz nincs, de a remény csillaga ott ragyog feletted,

Mely esélyt ad rá, hogy ne add fel az életedet!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eletemszavai.blog.hu/api/trackback/id/tr394895470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.