Élet karok és lábak nélkül

Egy kis ismertető rólam, pár szó a verseimről

2012/11/04. - írta: kollinger

Szép jó estét Kívánok!

 

Kollinger Szabolcs vagyok, végtaghiányos srác. Még mielőtt felvetődne a kérdés, nem, nem baleset. :) 1991 május 13-án születtem. (igen, elég sokszor volt már péntek 13-án születésnapom és voálá, még élek :D ) Nem tudom, nekem nem jósoltak olyat, hogy "Kedves anyuka, eme fiú csak xy évig fog élni". Dehogy! Próbálták volna megtenni. Nem, nálam csak amolyan szülő otthagyós, államilag gondozós történet van. De háhá, nem sokáig. Ugyanis bekerültem 3 és fél éves koromban a Nőklapjába! :D Meglepődtetek, mi? Hát még én? Nem is tudtam, hogy újságokban hús - vér embereket árulnak. Érdekes, még ilyet nem hallottam. Kecskemétről elkerültem Szentendrére, ahol 2 évvel ezelőtt is éltem drága anyukámmal. (nem mintha most nem vele laknék, csak a helyszín más)
 Nos, három és fél éves voltam. Új közeg, új családtagok, új rokonok és közeli, illetve távoli ismerősök, meg kellett szokniuk a nyűgjeimet és újra kezdeni mindent, mert a gyerekotthonban nem sok nevelést kaptam. Pépes kajával tömték a fejem, nemhiába volt a súlyom normális. :D Na, kezelésbe vett jó anyám, Antalóczy Magdolna, aki ugyancsak mozgássérült, szóval Roki segített a Rokin. Most azon agyalunk, hogy kéne ledobni azt a sok - sok fölösleget. Bár eleinte neki se ment az étkeztetés, mert ugye előtte semmit se ettem, ami szilárd lett volna.

 

 

 

Hat éves koromban eljött az iskoláztatás ideje.Nem tudom, hogy angyal-e, vagy ördög, de egy volt dolgozó bejuttatott engem, illetve el lebegtette előttünk a hírt, miszerint bent Budapesten van mozgássérülteknek létrehozott iskola. Beiratkoztunk oda. Sok - sok kedves és segítőkész ember várt rám és kíváncsiak voltak, mire vagyok képes. Itt tettem szert plusz kilókra, mert láttam a többi sráctól, hogy jóízűen esznek, ezért én is megtanultam enni. (ma már kicsit sajnálatos) Akkoriban nem sokra voltam képes, bár anyum sokat segített. Ebben az iskolában rengeteg képzést kaptam. Megtanítottak úszni, élni, sőt, le is fogytam általuk 20kg-t. (amit ma már visszahíztam, de megpróbálom újra teljesíteni) Jóformán ez az iskola volt az otthonom, mert csak hétvégenként jártam haza, meg persze a szünetek ajándékul adtak plusz - plusz heteket. Sajnos ez az iskola hozta össze, hogy a halál, mint jelenség, lény, vagy tekintsük bárminek ismertté váljon számomra. Sorra vesztettem el a bajtársaimat és még sajnos a jelenben is. DE ERŐSNEK KELL LENNÜNK!!! Köztük volt a legjobb barátom is, akivel nagyon összenőttünk. Szép emlékek.

11 év elteltével könnyes búcsúval odébb álltam és valami újba csöppentem. KÖZÉPISKOLA!!!! 5 év ökörség, barátkozás és hihetetlenségek! Meglepődnétek, ha tudnátok, amiket én. Megtanultam egészségesek közt élni, ők pedig megtanultak engem elviselni. ;) Rengetek jobbnál jobb pillanat és nagyon kevés rossz. Hol van ilyen? Nem sok helyen. Keveset írok, ha lesz érdeklődés, akkor kaptok bővebb beszámolót bármely korszakról.

2012.11.04-et írunk, vasárnapot. Este fél tíz lesz 10 perc múlva.

 

 

Verseimről pár szó:

Mint mindenki, én is voltam fent - lent lelkileg. Úgy 17 éves lehettem, amikor elkezdtem írogatni. Hogy miért? Jót tett a lelkemnek. És amúgy is, túlcsordultak a szavak a fejemben.

 

 


Hát eltelt pár év. :D

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eletemszavai.blog.hu/api/trackback/id/tr334889069

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.