Élet karok és lábak nélkül

Fekete üveggolyó

2017/11/06. - írta: kollinger

Fekete üveggolyó

 

Nézz bele, s fogva tart!

Nézz bele, mert egy új világot ad!

Ne gondolj semmire, csak vessz el benne,

Lelked megremeg tőle.

 

Ez egy szem, ki hitte volna?

De biztos érdekel, hát nézz bele gyorsan!

Feltárul egy új világ, vagy új dimenzió,

Lelke tisztasága, akár a tiszta folyó.

 

Nézz bele gyorsan, ne hagyd veszni a lehetőséget,

De garantálom, nem egy gyors pillantás lesz.

Nézz bele gyorsan, ne félj tőle,

Gazdája egy kedves, szeretnivaló ember.

 

Nézz bele, s fogva tart!

Nézz bele, ez a pillanat sose csal!

Ne gondolj semmire, csak vessz el benne,

Ennél boldogabb sose lehetsz!

 

Érdekelne a véleményed, mit gondolsz, miket éreztél közben? Voltak-e már hasonló pillanataid?

Szólj hozzá!

Még egy kis fény

2017/10/19. - írta: kollinger

Még egy kis fény

 

Sötétbe burkolózott lelkek,

Melyek elhagyták fényüket.

Sötétben a lelked,

Sötétben a tekinteted.

Millió sötét lény ural,

Lelked bugyraiban vannak.

Szívják az erőt,

Szívják a szépet, mely benned nőtt.

S Te hagyod?

A virágot elszáradni hagyod?

S felemészt a rossz,

Melyről eddig azt hitted nincs ott?

Elemészt a bú, s bánat,

Nincs többé bocsánat.

Csak egy lelketlen, néma világ.

Melyben ott van a Te hibád.

S másé,

A sok arctalan bábué.

Ki elrontották azt,

Mit együtt felhúztak.

Egy csepp sem maradt?

Egy lehetőség sem maradt?

Ami kihúzna ebből,

Ami feloldozna ettől?

Csak egy pici,

Egy lehetőség, mely kicsi,

De mégis megragadnád,

Mert érzed, a világ bánatát.

 

 

 

Ami nem csak az övé,

Hanem a Tied

Hiszen, magad is mérget köpsz,

Hiszen magad is csak kést döfsz.

Egy életbe, mely annyit szenvedett,

Lelkébe oly sok áramot vezetett,

Egy teljes világ népe.

Kik nem szégyellik magukat,

Csak ontják szájukon a sósavat.

Ami szét mar Mennyet és Poklot,

Akár csak a Földi Bolygót.

Elfáradtál,

Elfáradtam.

Pihenjünk!

Szememre vak sötét kerül.

S csak ekkor látok igazán,

Pusztul a teljes világ.

Az emberek sötét aurával lebegnek,

Arcuk élettelen.

Ez nem jó!

Ez olyan rossz!

Tépem fel szemhéjamat,

Melyből milliók fénye árad.

Feltöltök testet – lelket,

Az ég, a föld megremeg.

A démonok felszállnak,

Fogcsikorgatva tovább állnak.

Sóhaj, sóhaj…

 

 

Fellélegeznek a holtak.

Kikből erő tör fel,

Testük megremeg.

Boldogság piciny virága,

Előttem a jövő világa.

Ahol mindenki megért,

Ahol a gonosz nem él.

Mosoly, mosoly.

Váltja fel a sok búskomort.

Szerelem, vidámság, szeretet,

Szép érzések szele csap meg.

Hát eljött.

Megjött!

Tiszta szívek dobbanása tölt meg mindent,

Remény átható illata az orrokban illeg.

Ez nem szemfényvesztés!

A nép újra él!

S feléd fordul, hogy megköszönje,

Bíztál, törekedtél érte!

Mert Ő és Te tehetsz róla,

Meg mindenki, aki itt van.

Együtt okoztuk a szépet!

Építettünk újra mindent.

Erről Te tehetsz, s Ő is!

Ja és persze Nő és Férfi is!

Mindenki, aki él és mozog,

Mert senki se volt igazán halott.

Legyünk szépek!

Védtelenül védve!

A legfontosabb, hogy boldogok,

Bolondul Boldogok

Szólj hozzá!

Kemény társadalmi kritika/kritikák

2017/04/24. - írta: kollinger

Sziasztok! :) mosoly

 

Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért mostanában nem voltak blog bejegyzéseim. Nincs mentségem. 

getsoci9.png

Viszont jöttem nektek egy eléggé  érdekes, és mostanában sokat előkerülő problémával. Videózásaim során nagyon sok emberrel találkoztam már, beszéltem velük, majd köttettek amolyan internetes haveri kapcsolatok. Általában a fiatalabb korosztály talál meg engem, de akadt már harminc év feletti is. Az utóbbi elég ritka, amit nem igazán értek, de majd próbálok nekik is "bevágódni", amennyire csak lehet. Általában kedves, bátorító, magasztaló, de sokszor csodálkozó üzenetek érkeznek. Sokan megkérdezik, hogy mi történt velem, miért nincsenek végtagjaim, amire én csak azt szoktam válaszolni; "Nézzétek meg a leírást, le van ott minden írva!" Ami tényleg így van, ott van, egyszerűen fogalmazva. Na, de mindegy, fogjuk rá, hogy túlságosan is elcsodálkoztak azon, amit hirtelen megláttak. Vannak, akik csak  köszönnek és megkérdezik, hogy vagyok. Akadnak már olyanok is, akik vissza - vissza járnak és követik munkásságomat. Sokukat már fel is ismerem.

!!DE!!

Akadnak a4.jpgz olyan kicsi gyerkőcök, akik még írni is alig tanultak meg és betévednek hozzám. Nyugi, nem köszönnek. Így indítanak; "kezetlen geci", meg, "mi van Te nyomorék" és még sorolhatnám. Ilyenkor én ledöbbenek, elcsodálkozom, hogy a srác/lány alig múlt el 8 éves, alig tanulta meg az ÁBC-t, s máris ilyeneket ír. Kérdem én: Ezekkel a gyerekekkel foglalkozik egyáltalán valaki? Tudják, hogy az édes pici gyerkőcük milyen mocskosul, sértőn, na meg tiszteletlenül viselkedik vadidegennel szemben? Emellett még önmagukat, s kedves szüleiket is a végtelenségig lejáratják. Ilyenkor általában (nálam nem fordul elő túl gyakran) kedves anyuka csuklik, mert a videós az ő nyugalmát kívánja. Igen, bevallom nektek őszintén, hogy már velem is előfordult, hogy nem bírtam ki, hogy ne reagáljam le keményen az illető szemétkedését. Nem vagyok rá büszke, igyekszem megnevelni önmagamat is, ne legyek olyan, mint, akik felbosszantanak. Azért úgy szívesen odamennék a kedves szülőkhöz és megkérdezném őket, hogy valójában mennyire is ismerik azt, aki reggeltől - estig adja az ártatlant, de igazán, amikor egyedül van, akkor bukik ki belőle a kisördög. Ezt a problémát leginkább az idősebbik felekre tudnám visszavezetni. Gyanítom, hogy alig foglalkoznak "Pistikével" és "Julcsikával", ezért töltik ki másokon a felgyülemlett dühüket. Az már más kérdés, hogy én ennyi idősen egyedül biztosan nem engedném oda őket a számítógép, de még az internet elé sem, mert tele van olyan dolgokkal, amik nem nekik való, vagy éppen veszélyesek rájuk tekintve. Pedofilok, szexuális tartalom, erőszak és még sorolhatnám reggeltől - estig. Sok családban ugye úgy néz ki a napi "rutin", hogy reggel a gyerek elmegy iskolába - óvodába - bölcsődébe, anyuci, meg apuci pedig dolgozni. Kihajtják a belüket a napi betevőért, majd egykedvűen hazatérnek, s a gyerekre gyakorlatilag már semmi idejük és energiájuk sincsen. Normálisan úgy kellene lennie, hogy egy átlagos ember naponta kb. 4-5 órát dolgozik és, akkor sokkal több kedve lesz minden máshoz, főleg a kicsihez. Ez mondjuk az én egyedülálló véleményem, nem tudom Ti miként vélekedtek efelől.

Szépen kérlek benneteket, hogy írjátok már le a véleményeiteket erről a dologról. Aztán majd még jelentkezem hasonló témával, mert van belőle bőven.

Legyetek jók! Sziasztok! :) mosoly

Szólj hozzá!

Szívvel - lélekkel

2015/10/28. - írta: kollinger

Sziasztok! :) mosoly

Ezt a verset gimis éveim végén írtam, amikor el kellett köszönnünk az osztályfőnökünktől. Ezzel akartam megköszönni neki azt a csodálatos 5 évet, amit együtt tölthettünk.

back-to-school.jpg

 

Szívvel - lélekkel

 

Nagy Erzsébet,

Ő róla szól ez a versike.

Már csak az a kérdés, szerettük-e?

Szeretjük-e azt, aki kiállt mások ellen?

Védett minket a tanári karral szemben.

 

Szeretjük-e azt, aki éjjel – nappal velünk élt?

Sose habozott, s nem félt.

Szívvel – lélekkel boldogságunkért élt,

Elfogadta hibáinkat,

S nem hánytorgatta fel a múltunkat.

 

Nagy Erzsébet,

Szeretjük Önt, mert oly kedves nekünk.

Szeretetre méltó, drága osztályfőnökünk,

Akit a szeretet aurája vesz körbe.

Remélem életét szép és jó ragyogja be,

S másokkal is megosztja ezt a mérhetetlen sok szeretetet.

Szólj hozzá!

Helyettem sírnak a felhők

2015/10/27. - írta: kollinger

Sziasztok! :) mosoly 

Gondolom sokan azt hiszitek, hogy én örökké mosolygok. Remélem nem, remélem csak én látom ezt. A lényeg, hogy nem, olykor nekem is vannak ám rossz perceim. Olykor én is tudok szomorú lenni. Ne haragudjatok, hogy soron következő versem kicsit letargikus lett, de szeretném, ha látnátok ezt az oldalamat is. 

Szép napot!

sad-cat.jpg

 

Helyettem sírnak a felhők

 

Bánat gyötri a lelkemet,

Szavak szúrják a szívemet.

Mégis, a felhők sírnak helyettem,

S az arcomon végig gördülnek a cseppek.

 

Fáj, ahogy az élet játszik velem.

Semmibe nézik valós természetemet.

S nem nézik fél szemmel se,

Ahogy kitárom a szívemet.

 

Helyettem sírnak a felhők,

Mégsem az én szememből potyog minden könny.

A lelkem darabokban.

S minden, amit valaha gondoltam, tovaszáll a fájdalommal,

mert nem értem, s nem érzem mi hasznom idelent.

Valaki úgyis belém mar, kitép belőlem egyet.

Ezért kellek én?

Hogy mindent elvegyél?

Azt is, akiért odavagyok?

Akiért, ha kell, világokat rombolok?

 

Bánat gyötri a lelkemet,

Szavak szúrják a szívemet.

Mégis, a felhők sírnak helyettem,

S az arcomon végig gördülnek a cseppek.

Helyettem sírnak a felhők,

Szememből egy csepp könny se jön.

Szívem széttörve hever.

Én még mindig nem értem, miért kell mindennek lennie?

Miért vagány, ha valaki meleg?

Miért utánuk fut minden lány?

Hisz nem ebből szenvednek igazán hiányt.

Egyik se tudja igazán, mi a szeretet,

S mit jelent, ha szeretnek.

 

Bánat gyötri a lelkemet,

Szavak szúrják a szívemet.

Mégis, a felhők sírnak helyettem,

S az arcomon végig gördülnek a cseppek.

Szólj hozzá!