Mi csak barátként létezhetünk…?
Mi a baj?
Miért sírsz?
Hogy segítsek?
Áhh, szegény ember.
Ezt hallom és látom nap, mint nap.
Sírnak, vagy mosolyognak, de a végén úgyis ott hagynak.
Ne sírj!
Ne félj!
Itt vagyok veled!
Áhh, szegény ember.
A segítség jön, és jól esik, mert így érzem, hogy vagyok.
Fáj, mert utána úgyis ott hagynak.
Takarodj!
Jéé, nincs neki!
Ne bámuld!
Áhh, szegény ember!
A gyerekek, s felnőttek egyáltalán nem rettennek el az élet példájától.
Fáj, mert sokszor egyedül hagynak.
Szép a szemed!
Jó képű vagy!
Félek!
Nem akarom!
Áhh, szegény ember!
Szeretném az igazszerelmet, de félek, sose jön el.
Mi csak barátként létezhetünk , amíg a halál nem visz el?