Sziasztok! :) mosoly
Most pénteken végre meg volt az első bevetésem. Ugye nemrégiben írtam, hogy menni fogok a tatai Eötvös József Gimnáziumba.Hát megtörtént.
A napról:
A reggel a szokásos időben keltem, fél 5-kor. Kicsit vissza aludtam és majdnem ez lett a vesztem. Ha nincs a drága édesanyám, akkor most nem mesélnék. Anyum, az őrangyalom felébresztett, negyed hat környékén. Végülis még időben voltunk. A szokásos reggeli ceremónia, majd buszozások. Bementem az első két órára. Közben, amikor időm volt, váltottam egy - két sms-t Nikollal, hogy mégis tudjam, mikorra és mivel és meddig...? Infók tudatában el is indultam, neki a világnak. Az iskola mellől, a Reiner Frigyes Park megállóból indult a Blaha irányába az ötös busz. Arra felszálltam és meg sem álltam a Korlát utcáig. Kértem egy kis útbaigazítást a sofőrtől, hogy mégis merre találom a Déli - pályaudvart. Csak át kellett vágnom a Vérmező nevű parkon és ott is volt. Szerintem egy idő után magam is megtaláltam volna, de fő a békesség. Vártam picit, majd ott is volt drága költő társacskám. Megkerestük a vágányokat - ugyanis nekem külön útvonal volt, hisz a többi mind lépcsős volt - és vettünk jegyet a jegyirodában. 1 órás sihuhu alatt sokat beszélgettünk, néztük a tájat. Közben elkezdett esni a hó, vagy valami ahhoz hasonló. Leszállás után csak pár percet kellett várnunk, majd megérkezett az iskola egyik tanára és a markos legényei. Betettek külön engem, aztán a kocsikámat, s folytattuk utunkat az Eötvös felé.
Eötvös József Gimnázium:
Körülbelül 10 perc autókázás után megpillanthattam a gimit, ahol Nikol pár évvel ezelőtt még vadul koptatta a padot. Pont a tanítási idő végére értünk oda, szóval elég nagy nyüzsgés volt a kapunál. Egy mobil rámpával találtam magam szemben, amit a hozzám hasonlók miatt készítettek. Legnagyobb előnye, hogy bármikor fel és le lehetett szerelni. Találkoztam az iskola egyik magyar tanárával, aki szívesen fogadott engem, Nellivel. Az ő szervezése alatt szokott zajlani a Diák - toll nevű kis pár órás rendezvény, ahol ifjú titánok mutatják meg, miként is bánnak a szavakkal. Körülbelül tizenketten vettünk részt ezen a rendhagyó történeten. Tanárock, diákok és volt diákok. Egészen remek alkotásokat hallgathattam végig. Nikol persze végig mellettem ült és kérdezgette, kérek-e valamit inni, vagy enni. Persze állandóan nemleges választ kapott tőlem, de nem bánom. Nem szerettem volna wc problémákkal küzdeni. Ötig voltunk ott, persze közben páran elmentek, mert időre kellett menniük. Sok verset akartak tőlem hallani, s persze a kéréseknek eleget téve az alap háromnál többet hallhattak tőlem. Beszéltem picit az életemről is, hiszen a verseim az életem szüleményei. Letelt hát az idő, a Nem adom fel alapítvány kisbusza és annak vezetője már vártak ránk. Előtte még beszélgettünk Nellivel arról, hogy mekkora hely is kell a februárban megrendezendő előadásomon. Nem igazán jutottunk dűlőre, de van még időnk. Az idő és a hely kiléte még picit homályos. Annyi biztos, beszélni fogok az iskola növendékeinek az életemről, s arról, sose szabad feladni. Ha érdekel Titeket, gyertek el Ti is, lesz ott hely bőven.
Még egy pici infó zárásképpen:
Egy volt iskola társam megkeresett a napokban. Hogy miért is? Egy újabb lehetőség áll előttem, méghozzá Újpesten, ahol minden nap töltök pici időt, hiszen mindig ott várock a buszra, amikor iskolába megyek. Középiskolás diákoknak fogok itt is beszélni. Azt még nem tudom pontosan, hogy hol, csak a dátumot, ami május 13-ra esik, pont a születésnapom napjára. Szép kis ajándék! Nagyon örülök neki!
Ennyit szerettem volna írni nektek most... Legyen szép estétek, vagy a napszakhoz illően napotok!
