Kollinger Élete

Nincsenek véletlenek!

2013. február 07. - kollinger

Szép jó estét kívánok! :)

Igyekszem többet mesélni az életemről, s annak piciny mozzanatairól. De persze olyanokat fogok, melyek érdekesek és különösek. 

Ma történt: Várock a buszmegállóban, látom távolról, hogy a régi Ikarus kanyarodik be. Egyik falubéli anyuka, aki babakocsival várt a buszra egyből ki is akadt. Hogy fogunk mi felszállni? Meg ő bemegy és megkérdezi. Mondtam, hogy nem kell, mert könnyen fogják kezelni a helyzetet. Kicsit lehiggadt, de azért még mondta tovább a magáét. Végül őt felsegítették, én tovább vártam. Elmentem anyunak tejet venni, ugyanis közben felhívott. 20 perc volt a következő buszig. Kicsit beszélgettem is a helyi vietnámi árussal, ezzel pont annyi időt vertem el, hogy 2m híján, de lekéstem a következő buszt is. Már én is kezdtem mondani a magamét, de hamar alábbhagyott az idegességem. Jó, sétáltam ide - oda, hogy véletlenül se menjek sokkal távolabb, nehogy előforduljon újra az eset. Megjött a következő busz. Rendesen fel is szálltam rá, a sofőr ismerős volt (bár már melyik nem az?), normálisan fogadott, mint általában. Bekapcsoltam útra valónak egy kis Sonata Arcticat. Egy - két megálló után felszállt egy ismerős lány. Szép mosoly, barna haj, úgy 15 éves lehetett, de hát én és a kor megsaccolás két különböző dolog. Fél perc után kb. észre vettem, hogy sokat mosolyog. De tényleg, egymásra néztünk és akkor is, nekem is mosolyogni támadt kedvem. Ez nálam olyan természetes, mosoly ül az arcomra, ha valakinek jó kedve van. Felettébb érdekes volt, mert rengeteget vigyorgott. Gyanítottam, hogy valami szerelmi dolog áll a háttérben. Majd pár perccel később elővett egy papírt, mely gondosan össze volt hajtogatva. S, ahogy sejtettem, tényleg szívi dolog állt a rendíthetetlen mosolygás mögött. Miért jöttem rá a papír láttán? Szépen összehajtva, ééééés... egy szívecske fityegett a végén. Ahogy olvasta, magában elnevette magát.

Ezekért a dolgokért is szeretek én buszozni! Látni mások jókedvét. Látni, hogy valami jó is történik a sok negatív hír közepette.

Szép estét! :)

Üvölts!

Ez lehet, hogy nem fogja elnyerni sokak tetszését. No nem baj, ezt is én írtam, ez is én vagyok.

Olvassátok sok - sok szeretettel! :)

 

 

Üvölts!

 

Ha romok és halott testek hevernek előtted,

Ha kétségbeesetten keresed azt, akit szeretsz,

S nem találsz mást, mint egy temetetlen vázat.

ÜVÖLTS! Hátha valaki meghallja.

 

Ha barátaid hangját hallod egyfolytában,

Ha segítségkérő szavak halkulnak,

S nincs, akinek segíthetnél.

ÜVÖLTS! Hátha a Mennyekbe felér.

 

Ha anyádat keresed,

Ha húgodat találod vérbe temetve,

S nincs perc sírás nélkül.

ÜVÖLTS! Hátha ettől ez az állapot enyhül.

 

ÜVÖLTS! ÜVÖLTS! ÜVÖLTS!

Verd a falat és kiálts tüzet az égbe,

Hisz vérző szíveden már semmi se segíthet!

Nincs, aki bekötözi sebeidet, s újraéleszti haldokló szíved!

 

ÜVÖLTS! S tartsd ég felé a kezed!

A bocsánatkérő szavak itt már semmit se érnek.

ÜVÖLTS! Ne tartsd bent!

Hisz úgysincs senki, aki egy pofont lekeverne.

Fordulatok, lehetőségek

Tisztelt Olvasók, Barátok! :)

Már elég rég írtam, pedig terveztem. Az iskola, mint már tudjátok megmenekült. Együtt, közös erővel sikerült, már csak az a kérdés, hogy középiskola, vagy gimnázium lesz belőle. De úgy gondolom, hogy már ez is nagyon jó mindenkinek!

A könyvem: hát igen, múlt héten meglátogattam a kiadót. Attilával tettünk egy sétát, némi Mc Donald's-szal fűszerezve. Egy nagyon szép helység fogadott minket, bár előtte volt egy kis technikai akadály, de gyorsan átléptük, amolyan nyomisan, kreatívan. Ahogy azt kell. Kis kerek asztalok, távol egymástól, volt bent kanapé is, amit kispéciztem magamnak, de végül is maradtam a jó kis kocsikámban. Egy középkorú hölggyel beszéltem, aki nyitott volt mindenre. Mutatott már elkészített verses köteteket, melyek adhattak is pár ötletet nekünk. Holnapra is lett volna egy találkánk, de egészségügyi okok miatt nem tudom megvalósítani a Pesti utamat, illetve még úgy néz ki.

Sajnos emiatt azokkal se lehettem, akiket szeretek, de kárpótlásul több időt töltöttem szeretett családommal, ami sokat számít. Ez idő alatt édesanyám is távol volt otthonunktól, mert egy héten át a Margit kórház ápoltja volt. Felülvizsgálták, átnézték, s kiderült, hogy kis gyulladáson kívül kutya baja sincs. Hála az Égnek!

süti beállítások módosítása