Kollinger Élete

Lassan vége az évnek...

2012. december 23. - kollinger

Sziasztok ismét!

Mostanában keveset írok. Mondhatnám, hogy azért, mert kevés időm van, nincs sok kedvem... De nem teszem. Olykor el felejtem, de egyébként azt is meg szeretném tudni, hogy ki követi leginkább a blogomat. Mert, aki igen, az bármikor felnéz, amikor én kiteszek valamit, még pár hét kihagyás után.

No, egyébként, amikor elkezdtem írni eme bejegyzésemet, még nem tudtam, hogy mit fogok, mit szeretnék megosztani veletek. De most már tudom! KARÁCSONY!!! Szóval, már csak ez a nap és mindenki bebújhat a fa alá, illetve másnap. Eddig is sürgött - forgott mindenki, mert ugye sütés, főzés, takarítás, készülődés, stb. De most jön a hajrá, hisz mindennek tökéletesnek kell lennie. Hát igen, az a baj, hogy a Karácsony már csak erről szól. Mindenki rohan, kapkod, erőn felül teljesít, de arra, amire igazán oda kéne figyelni elég kevés, vagy tényleg nem is marad idő. Hogy mi is ez? Szerintem miközben olvassátok már tudjátok is és valamelyest rosszul is érzitek magatokat emiatt. Leginkább, amiről szólnia kéne ennek az ünnepségnek, hagyománynak az a szeretet. Lányok - fiúk, nők - férfiak, nénik - bácsik, hagyjunk némi időt arra is, hogy szeressük egymást! Én nem holmi parancsolatot követek, vagy épp az Úr igéjét akarom belétek sulykolni, távol áll tőlem! Én egy halandó fiatalember vagyok, aki önmaga is észreveszi azt, hogy nagyon kevés szeretetet ad át annak, aki leginkább fontos neki. Néha esténként azon gondolkodom, hogy milyen jó is lenne most megölelni és megköszönni az eddigieket, de nem teszem, mert már alszik. Bár biztos boldog lenne. Másnap meg kezdődik minden elölről. Ő beköltözik a konyhába és megállás nélkül dolgozik, mint valami robot. Bár tudnék neki segíteni! 

Szóval szeressük egymást!

Aztán még valami! Nagyon szépen köszönöm azoknak a kitartó olvasóknak, akik lázasan várták az újabb bejegyzéseket! Örök hálám nektek! Kérlek osszátok tovább az oldalt, hogy minél több ember olvashassa szavaimat! Fontos lenne! Szeretném megköszönni mindenkinek, aki elviselte a rigojáimat, segített, türelmes volt hozzám és drukkolt, amikor épp kellett, vagy mellém állt, amikor gyenge voltam. Idén is rengetek dolog történt. Csalódtam emberekben pozitívan és negatívan is. Hogy kiben miként az már titok, illetve lehet, hogy az illetők tudják. Boldog vagyok, mert új osztálytársakat ismerhettem meg, akikről kiderült, hogy nagyon segítőkészek és talpraesettek.

Most viszont szeretnék mesélni nektek egy személyről, akit Noéminak hívnak. Az idei tanév kicsit zűrösen kezdődött, hisz jóformán egyedül voltunk (3-an mozgássérültek). Azért csak jóformán, mert sok segítséget kaptunk az iskolától. Főleg inkább személyektől. Rózsának különös hálával tartozom, mert erején felül teljesített és legtöbb alkalommal ott volt velem. Ha úszni kellett menni, ha wc-re, ha, ha, ha bármi... Köszönöm! A lényeg, hogy nem volt egy mellénk kihelyezett segítő, aki istápolt volna, leste volna a nyűgjeinket. Hosszas mozgolódás és várakozás gyümölcse lett egy angyali teremtés, Noémi. Megérte rá várni! Hogy miért is? Korához képest nagyon képzett lélekkel rendelkezik, tiszta szívű, harcos, de mégis szelíd természetű lány. Nem hiába látják az iskolában, hogy odáig vagyunk érte. Én konkrétan kellemetlenül érzem magam, ha nincs ott, mert vizsga, vagy bármi... Nincs, akiért kimenjek minden egyes szünetben, nincs, aki örökké szid, mert már xy napos a víz az üvegemben és nincs, akinek szívjam a vérét. Fiatal lány, de mégis... sokat megélt már. Csodálom, amiért gond nélkül elvállalt minket. Hisz lehetne jobb dolga is. Hogy lehet-e pedagógus és segítendő páciens között barátság? Amondója vagyok, hogy igen, bár sokan nem így látják. Olyan kedves gesztusok, mint Mikulásra hozott nekünk finom, csokis muffint és a közös Karácsonyunkra is meglepett minket helyes kis mézeskalács angyalkákkal, melyeknek volt ruhájuk, szemük, mosolygós szájuk és szárnyuk is. Erején felül teljesít! Egy kincs, mely olykor olyan, mint egy zabolátlan ló, olykor pedig akár egy kezesbárány. Hiányozni fog a szünet alatt!

Nagyon Békés, Szeretettel Teli, Boldog Karácsony Kívánok Mindenkinek!

Bettus

Sziasztok!

Ezt a verset egy nagyon kedves és szép lányról írtam. Imádni való! Máig tartjuk a kapcsolatot, bár volt egy igen hosszú szünet, de túléltük! :)

Bettus

 

Él egy lány itt a környéken,

elég messze, de mégse.

Kedves, aranyos, tele szeretettel,

mosolyában kincset lelek minden percben.

 

Szemében ég az élet lángja teljes erővel,

testét és lelkét átjárja a szerelem.

Nem engem szeret, ne hidd ezt!

De mégis minden szavával simogatja a lelkem.

 

Jól esik az, hogy számíthatok rád,

elolvasod a versem, s meghallgatod mi bánt.

Akiknek lehet, csak megköszönöm, hogy vagy,

mert új virágokat hoztál magaddal!

Szeretet ünnepe

Egy kis Karácsonyi "előhang".

Szeretet ünnepe

 

Szeretet, mely a fénylő csillaggal száll felénk,

Szeretet, mely angyalként bújik belénk.

Boldogok vagyunk, mikor adhatunk,

Boldogok vagyunk, mikor kaphatunk,

E ünnep ad és kap is,

Te döntöd el mit adsz neki!

 

Sok mosoly, s szeretet, ez kell mindenkinek!

Felhőtlen kacagás, oly sok szeretet.

Még annak is jut, ki reményt vesztve menekül,

Hulló könnyek közt, egy fa alá leül.

Várja a csodád és a ragyogást,

A Csillag mutatja, nincs több bánkódás!

 

Boldog Karácsonyt Kívánok én neked!

Szeretettel teli, szép ünnepet!

Ajándékot, s ölelést egyaránt adjál!

A végén Te is megkapod, ami neked jár!

Tűzijáték ropogás, pezsgő dörrenés vigyen át a jövőbe,

Sikerekben és szeretetben gazdag Boldog Új évet Kívánok neked!

süti beállítások módosítása